Dercsényi (Weisz) János (dercsényi idősb),
kir. tanácsos, több megyék táblabirája, szül. 1755. máj. 16. (Kazinczy szerint nov. 16.) Szombathelyen Szepesmegyében, hol atyja ág. ev. lelkész volt; ez valamint nagyatyja szintén Weisz János nevet viselt és a család még 1687. szept. 27. I. Lipót királytól nemességet nyert. D. iskoláit Lőcsén és Pozsonyban járta, az orvostudományokat a bécsi egyetemen hallgatta, hol 1780-ban orvosdoktori oklevelet nyert. Ekkor Zemplénmegye szolgálatába állott és 1782-ben főorvosnak választatott; de nem sokára lemondott hivataláról és beregmegyei birtoka közelében Munkácsra vonult, hol egészen kedvencz tudományának, a mineralogiának élt. Itt azon fölfedezésre jutott, hogy a vidéken timsókő létezik; ennek kibányászására tiz évi szabadalmat nyert és timsógyártást alapított Munkács környékén, mely 1814-ig egy milliónyi hasznot hajtott a hazának. 1785-ben nőűl vette Kazinczy Juliát, K. Ferencz nővérét. 1792-ben királyi adományúl Dercsényben birtokot nyert és e helységről családi nevét is megváltoztatta Dercsényire. 1814-ben királyi tanácsossá lett. Az 1825-27. országgyűlésen tagja lett azon bizottságnak, mely a magyar bányajogi codexet kidolgozta. Ennek, valamint a beregmegyei kereskedelmi s erdészeti bizottságnak is folyton működő tagja volt. Meghalt 1837. jún. 30. Munkácson.
Több külföldi tudós társaság választotta meg tagjának és azok folyóirataiba s évkönyveibe értekezéseket irt; különösen a Kárpát hegység ásványairól az osztrák-német folyóiratokba. Irt magyarul is a Tudom. Gyűjteménybe (1825. I. A magyarországi boroknak a külföldiekkel való egyben hasonlítása), a Tud. Tárba (VII. 1835. Europa levegői mérsékletéről, XI. 1836. Az artézi kutakról honunkra alkalmaztatva), a Társalkodóba (1835. A dölrengésről.)
Munkái:
1. Pyretologiae practicae tentamen. Viennae, 1780. (2. kiadás. 1783.)
2. Über Tokay's Weinbau, dessen Fechsung und Gährung. Mit geognostischen Beilagen. U. ott, 1796. (2. kiad. Lipcse, 1800.) Magyarúl is megjelent Őri Fülöp Gábortól (Ö. F. G. P. P. jegyek alatt) ford. Kassán, év. n.
Österr. National-Endycl. (von Gräffer und Czikann.) I. 698.
Hirnök 1837. 35. sz.
Ferenczy és Danielik, M. Irók I.
Nagy Iván, Magyarország Családai III. 280.
Szinnyei Könyvészete.
Lehoczky T., Beregvármegye Monographiája II. 134. l.
M. Nemzetségi Zsebkönyv. Bpest, 1888. I. 314. l.