theologiai doktor és tanár, szül. 1856. febr. 15. Nagy-Idán Abauj-Tornamegyében; Egerben végezte a gymnasiumot, azután papnövendék lett és a hittudományi tanfolyamra Bécsbe küldték a Pázmán-intézetbe, hol 1878 őszén a szentirási tanulmányokból szigorlatot tett. Innét hazatért, pappá szenteltetett és 1879-ben káplán lett Törökszentmiklóson. 1880-ban Bécsbe ment és az egyháztörténelemből és egyházjogból tett szigorlatot. Ekkor az egri theologiai intézetben lett tanár. 1882. okt. 27. theologiai doktorrá lett, De statu ecclesiae catholicae in regno Angliae inde a tempore Elisabeth usque ad hodiernam diem ab anno 1558-1882-um cz. értekezésével. 1883 óta mint rendes tanár működik a történelmi s jogi tanszéken; házasságvédő az egri főszentszéknél, zsinati vizsgáló és a középiskolai hittanárokat vizsgáló bizottság tagja, az angol kisasszonyok intézetében pedig hitelemző; végűl az egyházmegyei papi nyugdíj- és segélyalap központi bizottságának jegyzője.
Hittudományi s egyházjogi czikkei megjelentek az Egri Egyházmegyei Közlönyben (1881. 1885. 1889.), Egerben (1888. 1890-91.), Hittud. Folyóiratban (1890-91.), Magyar Államban; könyvismertetésekt irt a Tájékozóba s Irodalmi Szemlébe; szent beszédeket Hitszónoklati Folyóiratokba s a Borromaeusba, a Havi Közlönynek pedig rendes munkatársa.
Munkája: Jus ecclesiasticum. Agriae, 1888. Két kötet. (Ism. M. Sion 1887.)
Koncz Ákos, Egri egyházmegyei papok az irodalom terén. Eger, 1892.