Demién Antal (szent-katolnai),
jogi doktor, kir. tanácsos és egyetemi tanár, szül. 1744. jún. 22. Szent-Katolnán Kézdiszékben; a grammatikai osztályt Kantán Erdélyben, a humaniorákat Nagyváradon, bölcseletet Kolozsvárt, theologiát egy évig Kassán, végre a jogot Nagyszombatban végezte, hol 1776-ban doktori oklevelet nyert és az ottan újonnan alakult jogi karnál az általános köz- és nemzetközi jog, a digesták és büntetőjog tanítását vette át. Az egyetemnek 1777-ben Budára történt áthelyezésekor, mint a magyar jog tanára és a jogi kar seniora, a nagyszombati akadémiánál maradt; 1782-ben a pesti egyetemre neveztetett ki tanárnak; 1789-től a természetjogot tanította s dékán volt; az 1795-96. évre rectornak választották és midőn lelépett (1796. nov. 30.) latin beszédet mondott. 1806-ban kir. tanácsos lett. 1819-ben a jogi kar elnökévé s igazgatójává neveztetett ki; 1822-ben teljes fizetéssel nyugalmaztatott. Meghalt 1833. aug. 26. Pesten.
Munkája: Dissertatio inaug. ex jure hungarico de eo: An pater liberos suos per testamentum simpliciter excludere possit?... 1776. Tyrnaviae.
Nevét Demiennek és Demjénnek is irták.
Hazai s Külföldi Tudósítások 1833. II. 17. sz.
Fejér, Historia Academiae 112.
Pauler Tivadar, A Budapesti M. Kir. Tudom. Egyetem Története I.
Petrik Bibliogr.
Brezanóczy Ádám, Demien Antonii Data Biogr. (Kézirat a m. n. múzeumban.)