az 1849. magyar szabadságharczban tábornok, szül. 1791-ben a krakói vajdaságban, 1807-ben a bécsi műszaki akadémiába jött, melyet azonban már két év mulva elhagyott és a lengyel lovas ezredbe állott be közkatonának; 1812-ben hadnagy lett, Smolensk ostrománál kitüntette magát, Napoleon a csatatéren századossá tette s az 1813. hadjáratban a becsületrend keresztjével jutalmazta. 1815-ben megnősült és visszavonult jószágaira. 1831-ben a krakói kerület élére helyeztetett és ezredesnek kineveztetett; később tábornok lett, az ostrolenkai vereség és Varsó eleste után menekülnie kellett. Párisban élt azután és iparvállalatokban vett részt. 1849 elején Teleki László gróf rábeszélésére Magyarországba jött és jan. 20. találkozott először Kossuthtal Debreczenben. A magyar kormány, mely Görgeyben nem bizott teljesen, D.-t tette fővezérré. Már első működése (1849. febr.) nem sikerült, mert Schlick tábornokot Gömörön keresztül elmenekülni engedte. Görgey és D. közt folytonos bizalmatlanság és féltékenység uralkodott és miután a kápolnai ütközet és a sereg visszavonulása az óhajtott módon nem sikerült, a seregbeli főtisztek D.-t fogságba helyezték. Ekkor letette a fővezérséget és Debreczenbe ment. Az oroszok betörésekor a felső magyarországi hadtest parancsnokságával bizatott meg; de itt sem tudván magát megkedveltetni, lemondott. Júniusban, midőn Görgey ismét elmozdíttatott a fővezérségtől, D.-t táborkari főnökké nevezték ki, de egyik vereséget a másik után szenvedte, míg nem aug. 15. török földre menekült. Később Párisba tért vissza, hol 1864. jún. 13. nem a legjobb helyzetben halt meg.
Több munkát irt lengyel, franczia és német nyelven, minket azonban közelebbről érdekelnek a magyar szabadságharczról német nyelven irt emlékiratai, melyek magyarúl is megjelentek következő czímmel: Dembinski Magyarországon. A vezér hátrahagyott kézirataiból összeállítá Danzer F. Alfonz. Magyar kiadás. Budapest, 1874. (A szerző életrajzával.) Ismertette a Budapesti Szemlében VII-XIV. 1875-77. Demár János (Görgey Arthur.)
Szózata seregéhez, Polgár, 1849. jan. 30. (Pap Dénes, 1848-49. Okmánytár II. 344. l.)
Kéziratai: Emlékiratai leginkább az 1848-1849. szabadságharczból és 1100 oklevél hét ivrét kötetben, 1885-ben Völker frankfurti antiquarius birtokába jutottak, ki azokat 4000 márkáért árulta; Tisza Kálmán miniszterelnök szerezte meg az országos levéltár számára.
Magyarország és a Nagyvilág 1867. 22. sz. arczk.
Honvéd Album 1868. arczk.
Vasárnapi Ujság 1869. 4. sz. arczk.
Pesti Napló 1885. 44. sz. (Kéziratairól.)