jogi doktor, jogakadémiai tanár és országgyűlési képviselő, D. János kir. tanácsos és egyetemi jogtanár fia, szül. 1834. máj. 24. Pesten, hol a kegyesrendiek gymnasiumában végezte középiskolai tanulmányait; 1849-ben az ottani egyetemen bölcselethallgató lett és 1851-ben a jogi karba lépett. Tanulmányainak végeztével birói s államtudományi vizsgát tett, 1854-ben pedig a letett tanári pályázati vizsga alapján ösztöndijjal a bécsi cs. kir. egyetemre került tanárjelöltnek és az ott töltött két évi tanárjelölti gyakorlat és letett jogtanári szigorlatok után 1856-ban kineveztetett minősített jogtanárnak, tanársegédnek és könyvtárnoknak Kassára. 1857-ben a pesti egyetemen jogi, doktori oklevelet nyert. A kassai jogakadémián mint helyettes tanár a nemzetgazdaságot, pénzügyi törvényt és pénzügyi politikát adta elő, az akadémia 30,000 kötetből álló könyvtárát rendezte s azt szak- és betűrendes katalogusokkal látta el; a kassai püspöki megye papnövendékeinek egyúttal előadta a magyar és osztrák jogot öt évig; egyszersmind a seminariumi könyvtárrendezést is végezte, miért a püspöktől 1860-ban dicsérő oklevelet nyert. 1857-ben a kassai birói államvizsgálatnak lett bizottsági tagja. Érdemei elismeréseűl 1861. decz. 7. a pozsonyi kir. jogakadémiához neveztetett ki rendes tanárnak, hol a politikai tudományokat, a váltó- s kereskedelmi jogot tanította; a tanári testület idősbje, többször az alap- és államvizsgálatok elnöke, 1863-tól fogva a jog és államtudományi vizsgálatok bizottsági tagja volt. A pozsonyi második takarékpénztár, kereskedelmi bank, népkonyha, foagyasztási egylet, megyei régészeti, természettudományi, gazdasági egyesületek, városi statisztikai hivatal, jogászsegélyző egylet, úgy más társulatoknak részben alapítója s elnöke, részben munkás tagja volt. Érdemei elismeréseűl 1879. jún. 2. felsőhegyi előnévvel nemességet és 1881. cs. és kir. asztalnoki méltóságot nyert. A pozsonyi kir. jogakadémiának 1884-ben tartott százéves fennállásának jubileiumán 3000 kötetből álló könyvtárát a jogakadémiának ajándékozta s a jogászsegélyző egyletnél alapítványt tett. 1884-ben országgyűlési képviselőnek választották meg a sopronmegyei nagymártoni kerületben; azután 1887. és 1891-ben is ugyanott. Ennek következtében a tanári pályáról visszalépett és Budapestre költözött; itt is tagja a birói s az államtudományi államvizsgálatoknak és az ügyvédi vizsgálatnak, a magyar vöröskeresztegyesületnek országos meghatalmazottja, a taraczvölgyi vasút alelnöke, a budapesti kereskedelmi s iparbank-részvénytársulat igazgatója 1889-ben a III. oszt. vaskoronalovagrendet kapta.
Irodalmi működését Kassán kezdte meg; több jogtudományi czikket irt a poszonyi Zeitschrift für Gesetzkunde u. Rechtspflege (1860.), a bécsi Repertorium zum Magazin für Rechts u. Staatswissenschaften (1861.) és a Jogtudományi Hetilapba (1867.) és Jogtudományi Közlönybe (1869.)
Munkái:
1. A magyar váltójog. Pest, 1865.
2. A magyar váltóeljárás. U. ott, 1866. (Ism. Jogtud. Közlöny.)
3. A közjegyzőség. U. ott, 1866.
4. A váltó történelme a legrégibb időktől korunkig. U. ott, 1870.
Petrik Könyvészete.
M. Könyv-Szemle 1882. k14. 29.
Ortvay, Száz év. 143. l.
Sturm, Uj Országgyülési Almanach és önéletrajzi adatok.