ev. ref. tanár, fia egy Segesvárról Deésre származott bodnárnak és egy sárospataki vagyonos magyar nőnek; szülővárosában kezdte tanulását, honnan Pápai Páriz Imre tanácsára, ki akkor deési pap volt, Sárospatakra ment, hol iskoláit folytatta. Mint az utolsó Bocskai mostoha fiainak nevelője, ura kegyét annyira megnyerte, hogy ez őt saját költségén külföldi egyetemekre küldte. Leidában Coccejust hallgatta, kinek körében négy évig maradt, hogy e tanárának uj eszméit annál jobban elsajátíthassa. Visszatérvén honába, eleinte pap lett Kézdivásárhelyt, honnan 1671-ben Csengeri halálával enyedi tanárnak hivták meg; nov. 28. tartotta védnöke Bocskai jelenlétében beköszöntőjét. Itt kedvencz téren mozgott és tartózkodás nélkül hirdette Coccejus nézeteit a szentirásról s az Istennel való szövetségről. Csakhamar akadtak követői, nemcsak tanítványai, hanem tanártársai közül is (Csernátoni s Pataki), kik hasonlóan terjeszték elveit és hirdeték nézeteit. Meghalt 1691. júl. 24.
Műveiről azon egyetlen, kéziratban levőn kivül, melynek czíme: Summája a Pósaházy uram Syllabusára való replicának, nincsen tudomásom.
Budapesti Szemle IV. 1858. (Szilágyi Sándor.)
P. Szathmáry Károly, Bethlen-Főtanoda Tört. 85. 149. l.