tolnai főprédikátor, tanult Tolnán, Kolozsvárt és 1566. máj. 20-tól Vittenbergában. 1575-ben pap lett Tolnán. Tudományos hireért és irodalmi működéseért nagyra becsülték; de a koczkáztató sikraszállás nem tartozott tulajdonai közé. Már 1573-ban köszvénynyel mentegetőzve vonult el az őt meglátogató Gerlach elől s káplánját küldte a tudós lutheránus pap fogadására. 1588-ban a «Pécsi disputatio» alkalmával a fenyegető mozgalmak láttára, jónak látta félre térni a küzdelem elől és a herczegszőllősi zsinatra hivatkozva, megtiltá hiveinek, hogy a pécsiekkel érintkezzenek. Kevéssel azután meghalt.
Munkái:
1. 'Επιδαλαμιον nuptiis Basilii Fabricii et Margarethae Viti Balsarati. Vittenbergae, 1567.
2. Az Vtolso üdőben eginehani regnalo bűnökről valo praedikatiok, tudni illik, Első az Bűnről. Második az Reszegsegről. Harmadik az Paraznasagrol. Negiedik az Tanczrol. Debreczen, 1582. (Egyetlen csonka példánya a sárospataki ev. ref. coll. könyvtárában. 2. kiadás. Várad, 1584.)
3. Historia a Dávid királynak Uriasnak feleségével való vétkeiről. Sicz (Német-Lövő), 1592. (Egy példánya sem ismeretes. 1579-ben iratott és két előbbeni kiadása jelent meg hely és év n., melyek közül egyik a m. tud. akadémia, másik a n. múzeum könyvtárában van.)
Latin elegiát irt Heltai Gáspár Historia Mathiae Hunyadis, Claudiopoli, 1565. cz. munkája előszava után.
Toldy, Költészet Tört. 167. l.
Szalay László, Adalékok a M. Nemzet Történetéhez. Pest, 1861. 222. l.
Frank, Hazai s Külf. Iskolázás 401. 390. 391. l.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. 98. 109. 130. 168. l. III. k. (kéziratban.)
Keresztény Magvető 1889. 279-281. l. (Kanyaró F.) 1890. 92. l.