nyug. theol. tanár, szül. 1822. aug. 20. Bonyhán Küküllőmegyében; iskoláit szülőföldén kezdette, a kolozsvári ref. kollegiumban folytatta s 1846-ban végezte. Ezután 1847-ig a Máhrai családnál nevelősködött, de ezt abba hagyván, lelkészi pályára lépett és 1848. márcz. 2. a lelkészi vizsgát le is tette. 1851. őszén helyre állván az iskola Kolozsvárt, segédtanárúl alkalmaztatott, de már 1855-ben régi vágyát és tervét valósítandó, megtakarított száz aranynyal, Bécs és Triesten át Görögországba utazott; 1856. jan. 12-ig Corfuban tartózkodott. Ezután Konstántinápolyba ment és ott töltötte a telet, hol a keleti nyelvekben gyakorolta magát és az arab kéziratokat tanulmányozta. Ekkor már beszélte az olasz, görög, török és arab nyelveket. Innen a szent földre s a Kaukazus vidékére is elvándorolt egész Tiflisig. 1857. ápr. 12. Smyrnában vette hirét, hogy a főconsistorium által az exeget. theologia tanárává megválasztatott. Visszatért tehát és 1858. júl. ért haza s még azon év őszén akadémiákra indult és Göttingában Ewald és Dorner előadásait hallgatta. 1859. máj. tovább indult nyugotra s Hamburgon át Edinburgba érkezett, honnan Amerikába készült, midőn közbejött betegsége ezen szándékát meghiusítá. 1859. őszén ismét hazajött és hozzá fogott a tanításhoz s azt Kolozsvárt folytatta 1862-ig, midőn a theol. seminariummal együtt ő is Enyedre ment, hol a theologiai tudományokat adta elő 1881. tanév elejéig, midőn nyugalomba vonult. Nagy Enyeden él és munkáit, melyek kéziratban maradtak, rendezi, hogy azok kiadhatók legyenek.
Budapesti Hirlap 1857. 32. sz.
P. Szathmáry Károly, Bethlen Főtanoda Tört. 340. l. és Varró László szives közlése.