ev. ref. lelkész, szül. 1784-ben Kömlődön Komárommegyében; tanulmányait Debreczenben kezdte s Pápán végezte, hol 1808-ban senior is volt; azután nevelő volt id. Péli Nagy András barsi segédgondnok házánál, hol nyolcz évig működött. Ezen idő alatt Bajkán és Pozsonyban lakott és több kath. főpappal, különösen Jordánszky kanonokkal ismerkedett meg, kinek buzdítására irta munkáit. 1817-ben nagysarlói lelkész lett. Irodalmi munkásságánál fogva a kath. klerus előtt kegyben állott és Rudnay herczeg primás körútja alkalmával személyesen meglátogatta roskadt és szűk paplakában. Ekkor nyerte Nagy-Sarló, D. kértére, a szép kiterjedésű parochialis fundust, melyre azután az akkoriban legfényesebb paplakot építteté. 1825-ben az egyházmegye jegyzőűl és tanácsbiráúl választotta, midőn hét évig az Acta consistorialia jegyzőkönyvet vezette; 1834-ben esperessé lett. Meghalt 1835. okt. 31. Nagy-Sarlón. Bars, Torna, Zemplén és Komárom megyék táblabirája volt; a barsi egyházmegyében ő hozta be s használta legelőször a «nagytiszteletű» czímezést. Családja nem lévén, szép könyvtárát, képgyűjteményét, 2400 frt alapítványnyal (melynek kamatai jutalmúl tűzetnek ki a pápai tanuló ifjuság részére theol. és bölcs. kérdések megfejtéseért) a pápai főiskolára hagyta.
Munkái:
1. Tisztelet oltárja, melyet hetedik Pius római pápa ő szentségének halhatatlanítására s a szenvedésekben és franczia fogságban kimutatott keresztény kegyességének s állhatatosságának örökösítésére a magyar hazában felállított. Pozsony, 1814. (Fischer István egri érseknek és Kámánházy László váczi püspöknek ajánlva. 2. kiadás, mely «sok hasznos és gyönyörűséges documentumokkal megbővíttetett.» U. ott, 1815. Hozzá: a Tisztelet oltárjának Apologiája, melyet egy névtelennek vádjaira feleletűl irt s világ elejbe bocsájtott Peli Nagy András. 3. kiadás. U. ott, 1817.)
2. Sanctissimi domini Pii divina providentia pape septimi allocutio ad sanctae romanae ecclesiae cardinales habita, die 16. martii 1808. in congregatione consistoriali. U. ott, 1815. (Kézirata a nemz. múzeumban.)
3. Epinicium immortalibus. Francisci secundi... Viennae, 1817.
4. Epomelos emin. s. r. e. cardinali dno comiti Gabrieli a Severoli nuncio apostolico et distinctissimo profundissimoque venerationis cultu dicatum Viennae primo mense anni 1817. Posonii.
Kéziratban: Egyházi beszédek és Acta consistorialia congregationum generalium et particularium ven. tract. ref. Barsiensis stylo notariali adornata ab anno 1825. (Tartalma magyar.)
Hazai s Külf. Tudósítások 1835. II. 39. sz.
Jelenkor 1835. 91. sz.
Prot. Egyh. és Isk. Lap 1880. 8. sz.
Uj M. Athenas 98. lap.
Petrik Bibliogr.