nyug. fogalmazó, a m. tudom. akadémia lev. tagja, D. F. Sámuel, városi senator és Szathmári Pap Krisztina fia, szül. 1784. okt. 25. Kolozsvárt; tanulását az ottani ev. ref. kollégiumban végezte, hol már 14 éves korában mint széphangú fiu harmoniae praeses lett. Az énekhez már ekkor szenvedélyesen ragaszkodott. Atyját 1799-ben elvesztvén, korán árvaságra jutott. Később iskoláit végezvén, 1804. aug. 22. államhivatalnok, azaz irnok lett a guberniumnál. 1808. jun. 18. nőűl vette Lukács Karolinát. 1810-ben a tartományi főszámvevőségnél napi díjnok lett (a díj két ezüst huszas volt, mai pénz szerint egy osztrák forint 2/3 része, de ezüst pénznemben fizetve), 1814. járulnokká neveztetett ki ugyanott; 1816. az országos árvai számvevőséghez helyeztette magát át s még azon évben Puky László magyar kir. helytartó tanácsos és Erdélybe kiküldött biztos mellé segédűl rendeltetett; 1826. lépett 500 forintos számtiszti állásba. A m. tudom. akadémia alakuló évében (1831. febr. 16.) kinevezte levelező tagjává. Később hivatala elszólítván Kolozsvárról az erdélyi udvari kanczelláriához, hova 1835. jul. nevezték ki, Bécsbe ment lakni s innen csak 1852-ben mint nyugalmazott fogalmazó tért vissza családostól hazájába. Meghalt 1855. okt. 22. kolerában Kolozsvárt. Családját a legnagyobb szükségben hagyta hátra, temetése költségeit is pártfogói s barátai rakták össze.
1821-ben a Sorel Ágnes cz. operát adták elő először Kolozsvárt az ő fordítása szerint. Ugyanazon évben az akkor megnyitott szinházban mint Serenk működött, mely szerepet mint mondá, sneki sem akarta elvállalni. Játszott még egy párszor (1818 és 19-ben) nagyobb szerepekben is, sőt az 1828. évre a kolozsvári szinház igazgatását is átvette. 1829-ben az azelőtti évben felállított énekiskola tagjaként a szinházban nyilvános probatételek alkalmával párszor énekelt a Fogolyban (Tamás) és a Sevillai borbélyban (Figaro). Ez évben fordítá le Hellnek Az ártatlannak sokat kell szenvedni cz. vígjátékát, mely előadatott. Többi operafordításai: Raoul, a kék szakállú herczeg 3 felv., zenéje Gretrytől; Bájital és az Alvajáró (Bellini), mely utóbbinak szövegét Bécsben magyar szedő hiányában maga szedte ki (először adták Pesten a nemzeti szinházban 1841. jún. 19.), József és testvérei, A párisi vizhordó (Bouilly-tól, zenéje Cherubinitől, először adatott Pesten 1842. nov. 26.); többi fordított szinművei Pesten és Budán történt első előadatásuk sorrendjében: A fogoly, vigjáték. 1. felv. Kotzebue után (1809. jan. 13.), Coelina, vagy a titok gyermeke, szinj. 3 felv. Pixerecourt Gilbert után (1813. jan. 14.), Két szó, daljáték 2 felv. D'Alayrac után (1833. szept. 15.), Őrzőangyal, szomj. 5 felv. Pixerecourt és Castelli Ignácz után (1834. febr. 17.), Szinésznő szerelemből, vigj. 1 felv. Kotzebue után (1835. aug. 19.), Vendégfogadó az arany naphoz, szinj. 5 felv. Clauren H. után (1835. szept. 10. és Miskolczon 1831. szept. 20.), Félben szakadt hangverseny, vigj. 5 felv. Voss Gyula után (1836. febr. 2.), Bársony czipő, regényes szinjáték. 5 felv. Birch-Pfeiffer Karolina után (1837. nov. 27. és Miskolczon 1832. decz. 15.), Mézeskalácsos Róza, 5 felv. nézőjáték, ford. (1838. jan. 24. és Miskolczon 1832. decz. 1.); Többi szinművei: Két árva, nézőjáték 2 felv. (Caignier), Király leány mint koldusnő, nj. 5 felv. (Raupach), Fogház (Benedix) és egy eredeti szinműve: Hamupipőke.
A büntető lelkiismeret. Persiai mese Kotzebue után ford., megjelent a Téli estvék (Első hét. I. estve. Kolozsvár, 1814) cz. vállalatban. Pethe Ferencznek az Erdélyi Hiradó szerkesztésében segédje volt (1826-31.). Élte utolsó éveit angol és franczia jeles költők dalainak fordításával töltötte, melyekből az akkori Kolozsvári Hetilap közzé is tett.
Munkái:
1. A marhatartásról. Pilger Frigyes után ford. D. F. S. Pest. 1809.
2. Az ifju Anacharsis utazása Görögországban. Barthelémy apátur után ford. Kolozsvár, 1820-21. Nyolcz kötet. (Sógora Méhes Sámuel kolozsvári tanár adta ki, a vállalatba belé vesztének. Ism. Tud. Gyűjt. 1821. X.)
3. Raphael vagy a csendes élet. Lafontaine után ford. Buda, 1830. (Névtelenűl.)
4. Leontina. Román. Kotzebue után ford. Kolozsvár, 1831-32. Két kötet.
5. Természet és szerelem. Lafontaine után fordította. U. ott, 1832. (Pandora cz. regénygyűjtemény 1.)
6. Tinka vagy a férfi-próba. Lafontaine után ford. U. ott, 1833. Két köt. (Pandora. 2. 3.)
7. Ezer egy nap. Perzsa regék, ford. D. F. S. U. ott, 1833-1844. Négy kötet.
8. Bug Jargal. Hugo Victor után ford. U. ott, 1837. (Külföldi Regénytár 1.)
Kéziratban maradt: A zenészetről (kész munka), René király leánya, svéd dráma jambusokban, melyből a Hölgyfutár (1855. 201-204. sz.) hozott mutatványt. Hátrahagyott költeményeiből és dalaiból többet közölt Jakab Elek a Figyelőben (IV. 1878.) Az általa fordított és kéziratban maradt szinműveinek számát kétszázra teszik. Nevét többször hibásan irják Deáky Fülöp Sámuelnek.
Toldy Bibliographiája (Tört. Tár 1834. 230. 1838. 405. l.)
Vereinigte Ofner-Pester Zeitung 1835. 58. sz.
Pesti Napló 1855. II. 108. sz. (Sámi László.)
Danielik, Magyar Irók II. 383. l.
Egyetemes M. Encyclopaedia VII. 299. l.
Akadémiai Almanach 1863. 280. l.
Figyelő IV. 1878. (Jakab Elek.)
Nép Zászlója 1878. 12. sz. (Vajda Viktor.)
Szinnyei Könyvészete.
Petrik Bibliogr., egykorú szinlapok és gyászjelentés.