ügyvéd, D. Samu, 1848-49. országgyűlési képviselő fia, szül. 1846. márcz. 15. Kolozsvárt; atyját 1849. nyarán Szegeden a kolera elragadta, D. ekkor anyjával Budapesten volt és itt szenvedték át a muszka uralmat. Nagy veszélyek közt végre Kolozsvárra értek nagyatyjához Tunyogi Csapó Józsefhez, ki jogtanár és szabadelvű követ volt; ennek vezetése mellett kezdte meg tanulmányait a kolozsvári ev. ref. főiskolában az ötödik középosztályig. 1858. aug. 27. után (nagyatyja halála bekövetkeztével) a kis család zilahi jószágukra vonult és d. ott végezte a gymnasiumot; a jogot Eperjesen hallgatta. 1867-ben Zilah városánál mint törvényszéki biró és főjegyző alkalmaztatott. Ez időben nagybátyja D. Lajos függetlenségi képviselő befolyása alatt tevékeny tagja volt a pártnak és három választásnál az ő elnöklete alatt győzött is a párt. A kinevezési rendszer életbeléptetésekor állását odahagyta, Kolozsvárra költözött és ügyvédi irodát nyitott. Itt is a függetlenségi párt elnöke volt és vagy 20-25 jótékony és közművelődési egyletnél vezető vagy mozgató szerepet visz. D. mint szónok is, különösen rögtönzéseiről hires. Ujabban a politikától visszavonult. A kolozsvári Közművelődés nyomdai részvénytársaságnak alapítója.
Számos társadalmi czikke jelent meg a kolozsvári Ellenzékben (1880 óta), Magyarságban (1889-90.) Több beszédét közölték a budapesti s vidéki lapok, melyeket mint az 1848. márcz. 15-ét ünneplő állandó bizottság elnöke, vagy mint politikai s pártvezér tartott.
Munkája: A fekete tó tündére. Kolozsvár, 1882. (Rege erkölcsi tendentiákkal.) Szerkesztette a Baloldal cz. függetlenségi napilapot, melyet a párt Budapestről Kolozsvárra vitt, 1875. júl. 1-től decz. 23-ig.
A Nép Zászlója 1888. 34. sz. arczk. és Gyalui Farkas szives közlése.