a haza bölcse, 1848. igazságügyminiszter, az 1867. kiegyezés megalkotója, a m. tud. akadémia igazgató-tagja, szül. 1803. okt. 17. Sőjtörön, Zalamegyében, hol atyja D. Ferencz földbirtokos volt, ki korán elhunyt és két fiút és két leányt hagyott hátra; az idősebb fiú Antal (meghalt 1842.) az 1809-ben fölkelt nemes sereggel mint hadnagy indult el és a táborban kapitányságra emelekdett; ezután sok évig mint al- és főszolgabiró működött megyéjében; tagja volt az 1825-ben összegyült, hosszasan tartott országgyűlésnek; innen haza jövén, a megye első alispánja lett; az 1830-iki, úgy szintén az 1832-iki országgyűlésre megint követűl választatott; országos tiszteletben álló férfiú volt. Ferencz középiskoláit Keszthelyen, Pápán (1812-13.), Nagy-Kanizsán (1813-17.) járta; a bölcseletet és jogot Győrött végezte; onnan Pestre jött jutárusnak és miután itt az ügyvédi czenzurát letette, hazament Zalába s a megyénél tiszti ügyész lett, kinek egyebek közt kötelessége volt az úrbéresek érdekeit s ügyeit védni. Ebből az időből maradt meg Babics József hirhedt rablógyilkos érdekében 1829. szept. 10-én készült tiszti ügyészi hires védő-irata, a melyben a halálbüntetés ellen nyilatkozik. Majd az árvaszék jegyzője, utóbb elnöke s táblabiró, úgyszintén surrogátus alispán lett; de fizetéses megyei hivatalt soha sem viselt, valamint magánosok pöreiben sem ügyvédeskedett. 1833. április 15. választatott meg, leköszönő bátyja helyett, Zalamegye egyik követének és május 1-sején jelent meg a pozsonyi országgyűlésen és az országos ülésben nov. 23-án szólalt föl először a lengyelek ügyében. De a kerületi ülésekben, hol a tanácskozások súlypontja volt, már előbb feltűnt kitünősége. Ékesszólásának hatalma, tiszta és erős logikája, helyes parlamenti tapintata, ember- és tárgyismerete, személyes jelleme még azon országgyűlésen az ellenzéknek egyik vezérévé emelték. Az 1832-36. országgyűlés egész hátralevő részén jelen volt, s a magyar nemzetiség és nyelv érdekében, a vallás- és lelkiismereti szabadság mellett, a földesúr és a jobbágy közti viszonyokat elhatározó urbéri munkálat tárgyában, még pedig mindig az elnyomott földmivesosztály érdekében, valamint a soha ki nem fogyó sérelmi ügyekben, különösen a szólás szabadsága mellett igen sokszor felszólalt és a vitát rendesen ő döntötte el. Az 1839. országgyűlés, a kormánynak az egész országot forrongásba hozott törvénytelenségei következtében, általános nagy ingerültség közepette gyült össze. D. ismét az ellenzék élén állott. Pártját oly erélylyel és bölcseséggel vezette, hogy a kormány végre meghajolt kivánságaik előtt; mindenki elismerte, hogy ez országgyűlés szerencsés eredményeinek kivívásában neki volt a legtöbb érdeme. Egy ekkortájt megjelent angol munka ezt irta róla: «Egyszerűsége által megható, nagyszerű jellem; a specificus magyar ékesszólás klasszikus példánya.» Tagja és lelke volt a büntető törvénykönyv kidolgozására 1841 novemberében összeült országos bizottságnak, melynek munkálatáról Mittermayer, Németországnak akkor legelső criminalistája, nagy dicsérettel nyilatkozott. «A kor haladásának, az igazság követeléseinek s a legújabb büntetőjogi nézeteknek megfelelő törvényt alkotni: ezen törekvés bélyegét egyetlen egy törvényhozási mű sem viseli magán oly nagy mértékben, mint a magyar javaslat.» 1843-ban ismét követté választatott, de a közteherviselés kérdéséből támadt korteskedés és vérengzés miatt a mandátumot nem fogadta el és nem vett részt az országgyűlésen; 52 megye választotta táblabirájává s Zalában nem akadt ember, ki D. helyett a követséget elvállalta volna, úgy hogy széke az egész országgyűlésen üresen maradt; de azért az ellenzék akárhányszor kikérte és követte tanácsát. Az országgyűlés után megélénkült megyei életben folyton résztvett s itt mondott beszédei országos visszhangot keltettek. Az 1847. országgyűlésre, betegeskedése miatt, ismét nem fogadthatta el a mandátumot; de midőn a párisi februári forradalom nálunk is a márcziusi fordulatot idézte elő s a főrendek és követek közül számosan levélben is, küldöttség útján is fölszólították, hogy menjen el Pozsonyba s ezt saját megyéjének közgyűlése is sürgette, a lelépett Csuzy Pál helyét foglalta el az országgyűlésen és a miniszteriumban az igazságügyi tárczát Batthyány Lajos kérésére s a közvélemény követelésére elvállalta. Míg lehetett, küzdött az áramlattal s a miniszteriumban mindenkor kiegyenlítő, békítő rendszabályok mellett szavazott, folyvást ellenzé az eltérést a törvényesség útjáról, a szakadásra vezető rendszabályokat. 1848. szeptember 11. a miniszterium többi tagjával együtt Deák is lemondott, de képviselői állását megtartotta. Windischgrätz győzelmében bizva közeledett a fővároshoz, melyet a móri csata elveszte fedetlenűl hagyott. Az országgyűlés az 1848. év utolsó éjén tartott ülésében békekövetséget határozott s tagjaiúl választotta Mailáth György országbirót, Mailáth Antal grófot, Lonovics József érseket, Batthyány Lajos grófot és Deák Ferenczet. Ezek tehát Windischgrätz hg. táborába mentek. A tábornok föltétlen alávetést követelt s így a békeküldöttségnek nem volt sikere. Tagjainak csak Budának Windischgrätz seregei által történt elfoglaltatása után engedtetett meg, hogy visszatérjenek a fővárosba s itt Batthyányt karhatommal elfogták és elzárták. Deák, a kit nem engedtek Debreczenbe menni, visszavonult kehidai jószágára. Többször indult el innen Debreczen felé, de az útja közben levő osztrák katonaság miatt mindannyiszor vissza kellett fordulnia. 1850 tavaszán a pécsi hadbiróság elé idézték, de mivel, mint az ítélet mondja, «nem jelent meg Debreczenben, a rebellisek conventjében», haza bocsátották. Itt töltötte a szomorú éveket 1854 végeig. Ekkor Pestre költözött és ismét élénk összeköttetésbe lépett az irói világ kitünőségeivel, br. Keménynyel, Vörösmartyval; a Vörösmarty-árvák atyai gondviselője lett és számukra nemzeti adományt gyűjtött. Melegen érdeklődött a m. t. Akadémia ügyei iránt. 1858-ban őt bizták meg az ő felségéhez intézett fölirat szerkesztésével, a melyben az Akadémia erélyesen fölszólalt az ellen, hogy alapszabályainak a tudomány és irodalom magyar nyelven terjesztését rendelő első §-ából a császári és kir. kormányszékek ki akarták hagyatni a «magyar nyelven» szavakat. Folyton arra hatott maga és barátainak is föladatúl tűzte ki, hogy a nemzetben ébren tartassék az alkotmányos szabadság iránti érzék és lelkesedés, mert remélte, hogy ez esetben, a viszonyok kedvező alakulásával, ismét helyre lesz állítható a magyar alkotmány. Titkos áskálódásokban azonban nem vett részt. Az 1861. országgyűlésre Pest belváros választotta képviselőjévé; ekkor az egyik párt «határozat» alakjában akarta kifejezni a nemzet követeléseit, ellenben Deák fölirattal kívánt a fejedelem elé járulni. A fölirat elfogadtatván, reá a nemzet kivánságait mereven megtagadó kir. leirat érkezett ennek ellenében készíté D. második feliratát, melyben az alkotmányosság elmélete s a magyar közjog oly világosan és kétségbevonhatatlanúl volt kifejtve, hogy a nemzet jogos kivánságait teljesíteni nem akaró hatalom rá csak az országgyűlés feloszlatásával felelhetett. Ismét áldatlan provisorium következett. 1865 husvétján jelent meg a Pesti Naplóban D. korszakos czikke, mely Magyarország királyába vetette reményét és rendületlen bizalommal tőle várta a jövendő üdvét. Ez a czikk volt a kiegyezés egyik úttörője; ezt követte a bécsi Debatteban D.-nak májusi programmja, mely a magyar kérdés megoldása módját adta elő. Az 1865. deczemberben összegyűlt országgyűlésen ismét övé lett a vezérszerep. 1861-ben az országgyűlés föladatának tartotta, hogy a jogvesztés elmélete ellenében bizonyítsa be a világnak, hogy a magyar alkotmány jogilag fönnáll és nem vesztette el érvényességét. Ezt a feladatot ő hatalmasan megoldotta. Az 1865. országgyűlés föladatának tartotta annak bebizonyítását, hogy a magyar alkotmány nem ellenkezik Ausztria fönnállásával és így Európa érdekével. Ez is fényesen sikerült. Az 1866. porosz háború után D. szellemében és kivánságai értelmében jött létre a koronával a kiegyezés, mely a magyar birodalom és az osztrák örökös tartományok közjogi viszonyát a dualismus alapján szabályozta. Az 1867. június 8. végbe ment koronázással D. tulajdonképeni feladata be volt fejezve. Ő a kormányban nem vállalt szerepet, de egy ideig még határozó befolyással birt az ügyekre s ő volt a parlamenti többség vezére. Minden czímet, rangot, kitüntetést visszautasított s élete végeig nemes egyszerűségben élt. 1854-től fogva az Angol-királynő vendéglő második emeletének két kicsiny szobájában lakott; a nyarat Puszta-Szent-Lászlón Tarányi (Osterhueber) sógoránál szokta volt tölteni; később az egyetemtéri Hadik-féle ház első emeletén Vörösmarty gyermekeinél, Bélánál és Ilonánál, Széll K. volt pénzügyminiszter nejénél lakott, kik utolsó betegségében is ápolói voltak. Midőn egészségi állapota súlyosbult, három utolsó nyarát a városligetben tölté. 1873. jún. 28. tartotta utolsó nagy beszédét a képviselőházban az egyházpolitikai kérdésben. 1875. telén állapota egyre válságosabb lett s nemes életét 1876. jan. 28. esti háromnegyed tizenegykor fejezte be. A nemzet gyásza impozans módon nyilvánult; a törvényhozás mindkét háza jan. 29. ülésén D.-ot a nemzet halottjának nyilvánította s az országos gyászhoz Ferencz József királyunk jan. 30. külön kéziratban csatlakozott. A főváros gyászpompát öltött; jan. 31. a halottat az akadémia palotájának oszlopcsarnokába szállították és itt tették ravatalra; a király és királyné elküldték koszorúikat. Erzsébet királyné maga is megjelent a nemzet halottjának ravatalánál és e jelenetet Zichí Mihály nagy képben örökítette meg; a temetés febr. 3. ment végbe sok száz küldöttség és a nemzet átalános részvéte mellett. A holttestet a kerepesi temetőben később külön e czélra a nemzet költségén épült mausoleumba helyezték el. A magyar törvénytárban D. F.-nek az 1876. III. t.-czikk állított emléket, melynek 1. pontja így szól: «D. F.-nek a haza irányában hosszú évek során át szerzett érdemei törvénybe igtattatnak.» A 2. pont elrendelte, hogy nemzeti gyűjtés útján a fővárosban D.-nak emlékszobor állíttassék, melyet Huszár Adolf készített s mely 1887-ben lelepleztetett. A m. tudom. akadémia 1837. nov. 23. választotta tiszteleti s 1855. ápr. 19. igazgató tagjává s ünnepélyes közülésen 1877. jan. 28. Csengery Antal tartott fölötte emlékbeszédet.
Munkái:
1. Követjelentés az 1839-40-ki országgyűlésről. Pest, 1842. (Hertelendy Károlylyal együtt.)
2. Deák Ferencznek 1861. máj. 13. az orsz. képviselők asztalára letett fölirási javaslata. U. ott, 1861. (Különnyomat a P. Naplóból. Több kiadásban is. U. ott és Kolozsvárt.)
3. Beszéde jún. 4. 1861. U. ott.
4. Beszéde jún. 12. 1861. U. ott.
5. Magyarországnak országgyűlésileg egybegyült főrendei és képviselőinek júl. 6-ról költ fölirata ő felségéhez. U. ott, 1861.
6. Magyarország alkotmányos joga. Debreczen, 1861.
7. D. F. indítványára az 1861. évi júl. 21. kelt l. f. leiratra a képviselőház által aug. 8. egyhangúlag elfogadott fölirás. Pest, 1861. (Több kiadásban és Arad, 1861. D. F.-nek az 1861. országgyűléstől elfogadott két fölirata. Közli Kónyi Manó az Olcsó Könyvtár 269. sz. Németűl is, mint a Pester Lloyd melléklete; Szebenben, Bécsben két kiadásban és olaszúl Fiuméban 1862.)
8. Zágrábmegye körlevele és az egyesülés. U. ott, 1861. (Különnyomat a Pesti Naplóból és rendkívüli melléklet a P. Hirnök 71. sz.-hoz. Németűl is Bécsben.)
9. Adalékok a magyar közjoghoz. Észrevételek Lustkandl Wenzel ily czímű munkájára: «Das ungarischösterreichische Staatsrecht.» A magyar közjog történelmének szempontjából. U. ott, 1865. (Előbb a Budapesti Szemlében. A m. tud. akadémia 1867-ben nagy jutalommal akarta kitüntetni; de D. F. határozottan tiltakozott ellene, hivatkozva az ügyrend 91. §-ának a) pontjára, mely szerint többektől irt gyűjteményben megjelent munkának díj nem adható. Németűl is: Ein Beitrag zum ungarischen Staatsrecht cz. U. ott, 1865.)
10. D. F. felirati javaslata ő felsége trónbeszédére. U. ott, 1866.
11. D. F. beszéde, melyet Pest város polgáraihoz az országgyűlés berekesztése alkalmából tartott. U. ott, 1869. (Gróf andrássy Gyula beszédeivel együtt.)
12. Deák Ferencz adomák. U. ott, 1871.
13. Programmbeszéde a képviselőház 1873. jún. 28. ülésében. U. ott, 1873.
14. Deák Ferencz beszédei. Összegyűjtötte Kónyi Manó. I. köt. 1829-1847. Bpest, 1882. II. 1848-1861. U. ott, 1886. III. 1861-1866. U. ott, 1889. (Ism. P. Napló 1881. 297. sz., Ellenőr 1881. 545. sz., Egyetértés 1881. 299. sz., 1886. 100. 101. 103. sz., 1888. 297. 298. 300. sz., Magyarország 1881. 298. 308. sz., Hon 1881. 298. sz., Pesti Hirlap 1881. 299. sz., 1886. 101. 332. 291. sz., Főv. L. 1881. 249. sz., 1886. 101. 291. sz., 1888. 297. sz., Bud. Hirlap 1886. 101. 268. sz., Győri Közlöny 1886. 77. sz., Nemzet 1886. 103. sz., 1888. 298. sz., M. Állam 1886. 106. sz.)
15. D. F. emlékezete. I. kötet. Gondolatok. 1833-1873. U. ott, 1889. II. k. Levelek 1822-1875. (Összegyűjtötte és jegyzetekkel ellátta dr. Váczy János.) U. ott, 1890. (Ism. Nemzet 1889. 316. sz.)
Arczképe rézmetszetben már 1841-ben megjelent a Közlemények mellett; kőnyomatban mellképe és álló alakja Grimm rajza után Pollák testvéreknél 1861-ben nyomatott Pesten; szintén kőnyomatban Marastoni rajza 1864-ben az Alföldiek Segély Albumában, Barabás rajza a Vereby, Honpolgárok Könyvében, úgy még több arczképe kőnyomatban és fametszetben jelent meg Pesten. Than Mór festette arczképét 1876-ban a m. t. akadémia számára.
Mellszobrát Kugler F. szobrász készítette 1865-ben. (Ism. Vasárn. Ujság 13. sz. képpel.)
Hazai s Külf. tudósitások 1817. II. 34. sz. 1833. I. 35. sz.
M. Kurir 1833. I. 35. sz.
Hirnök 1840. 63. sz. (D. F. tudosítása az országgyűlésről.) 1843. 30. 31. 34. 73. 75. 76. 78. sz. (Szereplése Zalamegye közgyűlésén.) 281. sz.
B. Hirlap 1842. 154. sz. 1843. 281. sz. (Zalai esemény.)
Neue Croquis aus Ungarn. Leipzig, 1844.
Csengery Antal Magyar szónokok és státusférfiak. Pest, 1851. Emlékbeszéd D. F. felett Bpest, 1877. és U. ott 1888. Németül is Lipcse, 1877.
Ungarns polit. Charaktere, von F. R. Mainz, 1851.
Ujabbkori Ism. Tára II. (Tóth Lőrincz.)
Magyarország és Erdély Képekben III. 1854. (Tóth L.)
Hunfalvy Pál, Deák F. felirati javaslata mellett. Pest, 1861.
P. Napló 1861. 70. 110. 111. 128. 135. (Beszédei) 182. 183. sz. (Felirati javaslata) 1865. 88. (Húsvéti czikkek) 1875. 207. sz. (D. adomái) 1876. 23-30. 37. 38. 40. 52. sz. (Pulszky F.) 1877. 27. 28. sz. (Csengery A.) 1879. 210. sz. (D. F. a körben.) 1880. 109. sz. 1883. 165. sz. (D. F. egy kézirata.) 1884. 97. sz. (Levele Falk Miksához 1874. nov. 2.)
Vasárnapi Ujság 1854. 43. sz. arczk. 1861. 24. sz. arczk. 1866. arczk. 1867. arczk. 28. sz. (a Times D. F.-ről.) 1868. 51. sz. 1876. 6-8. 15. sz. (D. család, D. életéből. Életrajza Sász K.-tól, D. mint tanuló, arczk. és négy lakháza rajzával. D. ifjú korára vonatkozólag, id. Szinnyei J., 15. sz.. D. és az apagyi ref. pap temetése sat.) 1877. 5. sz. (D. F. az 1832-36. országgyűlésen.) 1879. 36. 37. sz. (A zalaegerszegi D. szobor.) Mátyás Diák Könyvesháza 1857. I. arczk.
Hazánk 1858. arczk. (Emlékirat Török Jánostól.)
Schuselka, Franz, An Franz Deák. Wien, 1861.
Warrens, Eduard, Ueber Deák's Rede, Wien, 1861.
Anyák Hetilapja 1861. l. sz. Pest-Ofner Zeitung 1861. 171. sz.
Ungarns Männer der Zeit Prag, 1862.
Pressburger zeitung 1862. 190. sz. (D. levele.)
Temesvarer Zeitung 1862. 192. sz.
Ország Tükre 1862. arczk. (Marastoni rajza.) 1863. 4. sz. (A Pannonia szobor 1861. Az erdélyi nők emléke.)
Szünórák 1862. (Ádomák magánéletéből Vahot Sándornétól.)
Wurzbach, Biogr. Lexikon XI. 1864. 389. l. és XXIV. 1872. 385. l. a külföldi lapoknak D. életére vonatkozó bő repertoriumával.
Alföld Segélyalbuma 1863. arczk.
Hazánk s a Külföld 1865. 32. sz. (D. Balaton-Füreden), 51. sz. (Névaláirása 1848-ból), 52. sz. (Születéshelye Söjtörön Tóth Kálmántól.), 1865. arczk. 1869. (D. és Vörösmarty Mihály.)
Fata Morgana 1865. 27. sz. (Mellszobor rajza.)
Pester Lloyd 1865. 154. sz. (D. uj arczképeiről.) 1876. 23. sz.
Franz von Deák. Biogr.-Karakter-Skizze. Leipzig. 1865 és 1868.
Országgyűlési Emlékkönyv 1866. arczk.
Honpolgárok Könyve I. 1866. arczk.
Magyarország 1866. 8. sz.
Családi Kör 1866. arczk. 1876.
Magyarország Képekben I. 1867. arczk.
Hajnal 1867. arczk.
Heti Posta 1867. 78. 79. sz. (Egy látogatás D. F.-nél. Herczeghy).
Kákay Aranyos Krónikája. Pest, 1869.
Nagy Antal, tatai káplán, Igaz-e hogy D. F. eladta a hazát? Pest, 1869.
Taray Andor, Magyarország európai hivatása és D. F. Bpest, 1869.
Laveleye Emil, Deák Ferencz. Ford. és jegyzetekkel kisérte Szász Károly. Pest, 1869.
Wyatt (Capitain W. j.), Hungarian Celebrities. London, 1871.
Budapesti Közlöny 1872. 183. sz. (D. mint költő) 1874. 241. sz. (D.-ról a New-York-Times.)
Ország Világ Naptára 1873. arczk.
Magyarország és a Nagyvilág 1873. arczk. (rajzzal és kézirata hasonm.). 1876. 45. sz. (Siremléke.) 1880. (Adalékok D. életrajzához. Kiss Dezsőtől.)
Fővárosi Lapok 1873. (Zala 1843-ban Bayer Józseftől.) 1873. 63. sz. (D. mint jogász, műkedvelői szereplése.) 1876. 23-29. sz. 1877. 200. (Zichy M. képe.) 1880. 89. stb. sz. (Deák bácsi a pusztán, Seper Lászlónétól). 1882. 108. sz. 1883. 3. sz. (D. F. és a kezdő irók) 1886-88. 1890. 260. sz. (D. F. mint levéliró. Váczy Jánostól.)
Reform 1873. 119. sz.
Athenaeum 1874. 15. sz. (Kölcsey és D. első találkozása.)
Tört. Lapok II. 1875. 44. sz. (Zalavármegye közönségének felirata, melyet az elfogott Lovasiék s Kossuth L. érdekében terjesztettek a királyhoz D. F.-től.) Győri Közlöny 1876. 10. sz. (Életrajza) 14. sz. (D. mint tanuló, Eötvös Károlytól.)
Pulszky Ferencz, D. F. Jellemrajz. Bpest, 1876. (Ism. Kelet Népe 62. sz. és Századok. Németül. Lipcse, 1876.) Ábránd és Valóság, Bpest, 1888. II.
D. F. Emlékezete. Szerk. Törs Kálmán, Bpest, 1876.
Deák-Album. Emlékkönyv. Bpest, 1876.
Áldor Imre, A haza bölcse. Bpest, 1876. és D. F. élete. U. ott, 1878. (Tört. Könyvtár 58.)
Kecskeméti Lapok 1876. 20-29. sz. (D. F. Rogge Valter után.)
Figyelő I. 1876. II. VI-VIII. XV. XVIII. XX-XXVI.
Békésmegyei Közlöny 1876. 10. sz. (D. F. adomák.)
Alföldi Lapok 1876. 1-3. füzet. (Telegdi László Széchenyi, Kossuth, D. F. és korszakaik.)
1876: Ellenőr, 28. sz. (Életrajza és Kossuth D. F.-ről) 48-50. 54. sz. Hon 24-27. 29. 36. sz. Torontál 13-25. sz. (Sinkay János, D. F. tanuló- és 1848. képviselőtársa), Hölgyfutár (Kolozsvár) 1. sz.
Asbóth János, Irod. és Politikai Arczképek, Pest, 1876.
Szász Gerő, D. F. emlékezete. Kolozsvár, 1876.
Koronka antal Gyászbeszéde Toroczkón. U. ott. 1876.
Deák-Emlék, szerk. és kiadták a magyarországi II. egyetemes tanítógyűlés 50-es bizotts. közp. albizottsága. Bpest, 1876.
Török Pál, Emlékbeszéd. Bpest, 1876.
Majthényi László báró, Emlékbeszéd. Bpest, 1876.
Kozma Ferencz, Deák Ferencz Emléke. Székely-Udvarhely. 1876.
Géresy Kálmán, Emlékbeszéd. Nagyvárad, 1876.
Pereszlényi János, Emlékbeszéd. Győr. 1876.
D. F. élet és jellemrajza. Bpest, 1876-77. (XIV. 8. D. F. koponyáján tett mérések. XV. 3. D. F. emlékezetére tartott ünnepélyes közülés tárgyai: Csengery A. emlékbeszéde stb.)
Bokor Ferencz Emlékbeszéde. (Pécsi Reáliskola Értesitője 1876.)
Filó Lajos, Ima és emlékbeszéd Nagy-Kőrösön. Pest 1876.
Mockovcsák János T., D. F. Emléke. Beszterczebánya, 1876.
Ney Ferencz, Deák F. Emlékünnepélye. Bpest, 1876.
Deák Ferencz, Arad, 1876. (Népirodalom 12.)
Sántha Mihály, D. F. Emlékezete. B.-Gyarmat, 1876. (Gyászköltemény.)
Stier József, Emlékbeszéd. Szombathely, 1876.
Vörös Eszter, Hogyan fogadták D. F.-et a mennyben. Népmese, Bpest, 1876.
Radics György Gyászbeszéde, Zombor, 1876.
M. Tud. Akad. Értesítője 1876.
Kertbeny, Könyvészete I. A forditások. Bpest, 1876. 23. 41. l.
Dobránszky Péter, Deák Ferencz. Kor és jellemrajz. Bpest, 1877.
István bácsi Naptára 1877. arczk.
Deák Ferencz Naptár 1877-79. (Áldor Imre).
Budp. szemle (1878. XVIII. Deák békekövetsége Windisch-Graetznél, 1879. XX. D. F. álma, közli Horváth Mihály, 1887. XLIX. D. és Beust találkozása, Csengeri Antaltól.)1888. LVI. (Urváry L. D. F.-nél.)
Századok 1888. 57. l.
Zalai Közlöny 1878. 73. sz. (D. F. verse "Vörösmarty Mihálynak" Kehida, 1852.)
Egyetértés 1879. (D. F. az ifjú, Eötvös K.-tól.) 1886. 133. sz. (Székely József.) 1887. 265. sz.
P. Hirlap 1880. 355. sz. (Bártfayné emlékkönyvéből) és Heti melléklete 52. sz. (levele hasonmásával.) 1887. 268. sz. (Betegsége. Eötvös Károlytól.)
Szász Béla, Sámi László és Hegedüs István, Deák F. emlékezete Kolozsvár, 1880. (Két beszéd és egy költemény.)
Forster-Arnold Florence, Deák Ferencz. Életrajz. Angolból forditotta Pulszky Ágost, Bpest 1881. (Olcsó Könyvtár 137. sz.)
M. Könyv-Szemle 1881. (Beszéde Horváth István muzeumi könyvtárőr érdemeiről 1836-ban.)
Margalits Ede, Emlékbeszéd D. F. felett. Zombor, 1881. (2-ik kiadás.)
Hiador. Gyászbeszéd. Szabadka. 1881. (Müvei VI.)
Beksics G., A magyar doctrinairek. Bpest, 1882.
Dobozy Miklós Emlékbeszéde D. F. arczképének bemutatása alkalmával. Nagyvárad, 1882.
Deák Farkas, D. F. (M. Helikon. Pozsony, 1884. II. oszt. 1 k. arczk. és rajzokkal.)
Szinnyei Repertóriuma Tört. II.
M. Könyvészet 1886-90.
Pápai Lapok 1887. 22. sz. (Visszaemlékezés.)
Veszprém 1987. 47. sz. (Karácson János.)
Hazánk VIII. 1887. 319. l.
Ország-Világ 1887. arczk. és Bud. Hirlap 263. 264. sz. (D. F. rokonai.)
Nemzet 1887. 99. sz. (Hogyan revideálta D. F. az ő beszédeit. Kónyi Manótól.) 1888. 326. sz. 1891. (D. F. és Magyarország. Teleki Józseftől.)
Steinbach Gusztáv, Franz Deák. Wien, 1888.
M. Nyelvőr 1889. 126-129. l. (D. a göcseji nyelvjárásról.)
Kiszlingstein, M. Könyvészet II.
Kónyi Manó, D. F. miért nem ment el az 1843-iki országgyűlésre. Bpest, 1889. (Olcsó K. 257.)
Beőthy Zsolt, M. N. Irodalom Történeti Ism. II.
Fenyvesy Ferencz, Széchenyiről és Deákról. Ünnepi beszéd. Bpest, 1890.
Tóth Márton, Emlékezés D. F.-re (Soproni áll. főreálisk. Értesitője 1891.)
Esztergom és Vidéke 1892. (D. F. a barátságban. Keményfy Dánieltől.) és Kónyi Manó szives közlése.