nyug. igazságügyminiszteri osztálytanácsos, a m. tud. akadémia r. tagja, a vaskoronarend tulajdonosa, D. Ferencz jó nevű ügyvéd és Miske Anna fia, szül. 1832. ápr. 4. Marosvásárhelyt; iskoláit szülővárosában az ev. ref. kollegiumban járta, midőn 1849-ben gr. Toldalagi Mihály őrnagy mellett néhány hónapig ő is részt vett a szabadságharczban. 1850-52-ben ismét a marosvásárhelyi kollégium növendéke volt; ekkor azonban mint rajongó ifjú belesodortatott a Török-Gálffy-féle összeesküvésbe, minek eredménye öt évi fogság lett; ebből két évet Szebenben és hármat Josefstadtban töltött. 1857-ben szabadult ki kegyelem útján fogságából, hol rendszeres tanulmányokat folytatott magas míveltségű társaival. 1857-től 1861-ig vidéken és Kolozsvárt tanítással, neveléssel és önképzéssel foglalkozott; megtanulta a franczia s angol nyelvet és a latinban is tökéletesítette magát. 1862-ben Pestre költözött, hol elvégezte a jogot és az irodalommal is állandóan foglalkozott. 1867-ben igazságügyminiszteri fogalmazó, 1870-ben titkár lett és 1881-ben osztálytanácsosi czímet nyert. 1886-ban a III. oszt. vaskoronarenddel kitüntetve nyugdíjaztatott. Tevékeny részt vett a magyar történelmi társulat alapításában, melynek 21 évig egyik legbuzgóbb igazgató választmányi tagja s sok éven át jegyzője volt. A székely művelődési egyesületnek szervező választmányi tagja, utóbb alelnöke lett. A magyar tudom. akadémia 1876. jún. 8. levelező s 1885. máj. 28. rendes taggá választotta s az akadémia több bizottságának munkás tagja volt; részt vett a régészeti, valamint a magyar heraldikai s genealogiai társulatok alapításában is, melyeknek szintén választmányi tagja volt. 1870-73-ig mint a drámabiráló bizottság tagja a nemzeti szinház igazgatásában is részt vett és ez idő alatt 14 szindarabot fordított; végre a hunyadmegyei régészeti társaságnak is tiszteletbeli s a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond társaságnak rendes tagja s utolsó évében elnöke volt. Több tanulmányutat tett Németországban, Svájczban, Francziaországban, Belgiumban, Hollandiában és Angolországban, mely alkalommal utileveleket küldött a Pesti Naplóba, Fővárosi Lapokba sat. A folytonos irodalmi s hivatali munkásság idő előtt meggyengíté testi szervezetét és utolsó napjait Marosvásárhelyt a születi háznál élte, hol 1888. jún. 4. meghalt. Nyárád-Andrásfalván a családi temetkezési kertben nyugszik, hol sírja fölé a testvéri kegyelet díszes gránit emléket emelt.
A hirlapirodalommal 1858-tól foglalkozott; politikai, történelmi, tárczaczikkeket és száznál több elbeszélést irt a következő lapokba s folyóiratokba: Kalauz (1858.), Vasárnapi Ujság (1859., 1866-70., 1873., 1875-76., 1878., 1880. D. F-s és D. Farkas aláirással is), Nefelejts (1860-1861., 1863-1867., 1870., 1873-1874.), Hölgyfutár (1861., 1864.), Koszorú (1863-64.), Budapesti Szemle (XVII. XVIII., 1863. Uj F. VII. IX. 1867.), Fővárosi Lapok (1864-87.), Hazánk és a Külföld (1866., 1868-1870.), Családi Kör (1866.), Magyarorsz. Képekben (1867-68.), Magyarország és a Nagyvilág (1867. 1869-70., 1872-73., 1880.), P. Napló (1867. 91. 111. 156. 183. 187. 192. sz. D. Farkas aláirással tárczák is), Figyelő (1871.), Századok (1872-1887.), Magyar Nyelvőr (1872. 1884-1885.), Athenaeum (1873-74.), Archaeologiai Ért. (1876-1882.), Ellenőr (1887. 95. sz.), Adalék az Ukkonpohárhoz és 459. sz.), Figyelő (III. 1877. X. 1881.), Petőfi Társaság Lapja (1877. II. 19. sz.), Nép Zászlója (1877.), M. Könyv-Szemle 1877. 1879. 1881. 1888.), Tört. Tár (1878-1880. 1887.), Ország-Világ (1880.), Hon (1880. 165. sz. Levél Londonból.), M. Akad. Értesítő (1886.), Kolozsvár (1887. 300. sz.), végre Girókuti Képes Naptárába, Országos N. Képes Naptárba (1861-62.) és más évkönyvek, naptárak és albumokba irt. 1860-tól szorgalmasan dolgozott a Kolozsvári Közlöny, Esti Lapok, Pesti Napló, Magyar Sajtó cz. politikai s a Marosvásárhelyt megjelent hirlapokba. Élete utolsó tizenöt esztendejét egészen a hazai történettudomány művelésének és gyarapításának szentelte, különösen a nők szerepe a hazai történelemben és Erdély XVII. századbeli történetének kiváló alakjai képezték kutatásainak és dolgozatainak tárgyát.
Munkái:
1. Őszinte szó a román testvérekhez. Kolozsvár, 1861.
2. Beszélyek. U. ott, 1862. Két kötet. (Uj olcsó kiadás. U. ott. 1864.)
3. Emlékkönyv a magyar irodalomból Pest, 1862. (Anthologia versben és prózában.)
4. A nemzetgazdaság története Magyarországon. U. ott, 1866.
5. A hány kérdés, annyi felelet, vagyis népszerű természettan. M. D. Lévi Alvarez után francziából ford. Kolozsvár, 1867.
6. Fogságom története. U. ott, 1869.
7. Levél X. Y. Z. barátomhoz. Tanköltemény. Bpest, 1871. (Tarnavölgyi névvel.)
8. Könnyelműség és szerelem. Szinmű 5 felv. U. ott, 1873. (N. Szinház Könyvtára 55.)
9. Wesselényi Anna özv. Csáky Istvánné életrajza és levelezése. Budapest, 1875. (Ism. Századok Pauler Gy.)
10. Nagyvárad eleste 1660-ban. U. ott. 1877. (Székfoglaló. Értek. a tört. t. kör. VII. 1.)
11. Adatok a nagy Csáky István életéből. U. ott, 1877. (Értek. a tört. t. kör. VII. 2.)
12. A Wesselényi-család őseiről. U. ott. 1878. (Értek. a tört. t. kör. 8.)
13. Szalay Ágoston emlékezete. 1879. (Értek. a tört. t. kör. VIII. 6.)
14. Magyar hölgyek levelei. U. ott, 1879.
15. Magyar hölgyek leveleiről. U. ott, 1879. (Értek. a társ. tud. kör. V. 9.)
16. Csengery Antal emlékezete. U. ott, 1880. (Századokból.)
17. Gróf Vass Samu emlékezete. U. ott, 1880. (Értekezés a természettudományok kör. X. 2.)
18. A szováti fürdő ismertetése. Marosvásárhely, 1881.
19. Gróf Teleki Domokos emlékezete. Bpest, 1881. (Értekezés a társ. tud. kör. VI. 10.)
20. Gróf Wesselényi Ferencz nádor jellemrajza. U. ott, 1822. (A tört. társulat kettős díjjal tüntette ki.)
21. Báthori Zsófia. Korrajz. U. ott. 1882.
22. Gróf Tököly Imre levelei. U. ott, 1882.
23. A bujdosók levéltára. A gróf Teleki-család marosvásárhelyi levéltárából. U. ott. 1883.
24. Egy magyar főúr a XVII. században. Gróf Csáky István életrajza. U. ott. 1883. (A m. t. akadémia által jutalmazott pályamű. Ism. Századok).
25. Báró Radvánszky Antal emlékezete. U. ott, 1883. (Századokból.)
26. Deák Ferencz. Pozsony. 1884. (M. Helikon 28. és II. 1.)
27. Gróf Dessewffy Aurél életrajza. U. ott. 1885. (M. Helikon 53. és II. 2.)
28. Gróf Bethlen Miklós életrajza U. ott, 1885. (M. Helikon 56. és II. 2.)
29. Forgách Zsuzsánna 1582-1632 Budapest, 1885. (Ism. Bud. Szemle XLVII. Nemzet 1886. 35. sz.).
30. A kolozsvári ötvöslegények strikeja. U. ott, 1886. (Értek. a tört. tud. kör. XIII. 3.)
31. Rövid észrevételek Kemény János önéletleirásáról. U. ott, 1886. (Értek. a tört. t. kör. XIII. 5.)
32. Ifj. gróf Pálfi Daun Lipót. U. ott, 1886.
33. Budavár visszavétele 1686-ban, egykorú angol kiadásból ford. U. ott, 1887.
34. Uzoni Béldi Pál 1621-1639. U. ott, 1887. Illustrált kiadás.
35. Ipolyi Arnold emlékezete. U. ott. 1888.
Szinműveket is fordított francziából u. m. Frou frou (Halevitől), Montjoye (Feuillet), Serafine (Sardou), Siró férj (Prevel), Agglegények (Sardou), Rabagas, melyek a nemzeti szinházban többször előadattak. Irt dalmű szöveget is Renegat czímen, melyhez Orczy Bódog báró irta a zenét és melyet a 80-as évek elején Londonban elő is adtak.
Álneve: Tarnavölgyi.
Nagy Iván, Magyarország Családai. Pótlék kötet 187.
Szinnyei Repertoriuma. Tört. I. II. Könyvészete.
Hazánk és a Külföld 1870. 29. sz. arczk.
M. Könyvészet 1877-88.
Vasárnapi Ujság 1879. 9. sz. arczk.
Petrik Könyvészete.
Koncz József, Marosvásárhelyi Könyvnyomda Története 85. l.
M. Akad. Értesítő 1885.
M. Lexikon 1885.
Ország-Világ 1888.
Századok 1888. (Szilágyi S.)
Magy. tud. Akadémia Almanachja 1889. 355.
Gyászjelentés és testvéröcscse D. Lajos szives közlése.