gymnasiumi tanár, szül. 1768. máj. 8. Miskolczon Borsodmegyében, hol atyja D. István szabómesterséget folytatott. De ez korán elhalt és D. egy ügyefogyott özvegy nő gondjaira maradt. Az algymnasiumot nemes emberbarátok segélyével Miskolczon a minoritáknál végezte, mire anyja őt 1782. őszén a humaniorák tanulására Egerbe vitte. Itt szelid magaviseletével s szép tehetségével annyira megnyerte a cistercita főgymnasium két tanárának, Pászthy Raymond igazgatónak és Schumann Theophil utóbb apátnak jó indulatát, hogy a zárdában ingyen ellátásban részesült. 1784. okt. a bölcselet hallgatására Kassára ment; itt Szolarcsek Sándorral vetélkedett a tanulásban, a mi annyira megviselte különben sem erős szervezetét, hogy kénytelen volt orvoshoz folyamodni; Viczay József gyógyította meg mellbaját, de egyúttal nehány hónapra el is tiltotta a tanulástól. E miatt ismételnie kellett a bölcseleti második évet; ezt is elvégezvén, 1787. őszén Egerbe ment, hogy papnövendékűl jelentkezzék. Megyéje részéről a pesti papnevelő intézetbe küldetett, hova szept. 1. megérkezett. Három évet töltött itt a theologiai tudományok tanulásával és oly előmenetelt tett, hogy Bodnár Antal gyermekkori barátjának tanusága szerint, kevés volt hozzá fogható, különb egy sem. A theologián kívül egyéb tudományokban is szép sikerrel haladt, a mennyiben az egyetem leghiresebb tanárainak előadásait hallgatta s a nyelvek tanulásában is gyakorolta magát. A latin nyelvet oly kitünően kezelte, hogy könnyűséggel rögtönzött latin distichonokat; a görög nyelvben pedig oly jártas volt, hogy a szentirást bárhol lefordította magyarra; az olasz nyelvet is rövid idő alatt megtanulta. Német nyelven már Lőcsén megpróbálta poetai tehetségét; francziáúl bezsélt, irt és e nyelvből fordított; tudott tótúl, héberűl is és egy keveset angolúl. Anyanyelvét végre tudományosan művelte s azt új és sajátszerű bájjal kezelte. Nyelvismeretei, észtehetsége s tevékenysége, melylyel az országos nevelőben magyar és más ajkú társait a nemzeti nyelv és irodalom részére megnyerni igyekezett, kedvessé tették őt Wohlgemuth Fülöp igazgatója előtt, ki különösen a magyar nyelv elsajátítását sürgette s mozdította elő. D. e helyzetet arra használta fel, hogy társaiból magyar társaságot alakított, mely a nemzeti nyelvet és irodalmat művelte. Ekkor az igazgató minden jelesebb magyar könyvet megszerzett s a magyar hirlapokat saját költségén járatta számukra. Eloszlatván 1790-ben a pesti központi papnevelő-intézet, megszünt D. társulata is; ő Egerbe készült; de mielőtt oda visszatért volna, abban a szerencsében részesült, hogy 1790. májusban, az akkori irodalom vezérférfia, Kazinczy Ferencz, őt látogatásával megtisztelte. Kazinczy ily leirását adja az ifjúnak: «Termete alacsony, de karcsú és a mi nagyon tünt szembe, oly erőltetés nélkül egyenes, mintha egész életét tánczmesternek kezei alatt töltötte volna. Lobogó sötétszög haja saját dísz volt alakján. Horgas, igen szép orra, a legszebb metszetű ajak, a legszelidebb domborodás nélkül lefolyó áll, hosszan elvonuló szemölde, nem épen sima, de tisztabőrű arcza, csontos, magas homloka, a legjátékosb kék szem, a leglelkesb kép festette nekem a múzsák és grátiák kedveltjét. Beszéde kevés. Szinetlen szerénység, figyelem mások iránt és annyi nyájasság, hogy első pillantással mindent elbájolt.» Egerben kezdődtek szenvedései. Voltak, kik a tüzes, vigyázatlan költőt félreértették s a gyakori feddés ingerelte makacsságát. Ekkor egyik szentbeszédén, melyet 1791. júl. 2. a serviták német templomában mondott, a vakbuzgó P. Saitz Leo megbotránkozott s őt hibás tudományáért feladta. Daykától tanításának visszavonását kivánták; ő kilépéssel felelt. Az árva fiút egy ideig barátja Vitéz Imre tartotta házánál Szikszón; innen az elébb kilépett s akkor már lőcsei tanár Bodnár Antal hívta magához és szállással, élelmezéssel látta el. Itt ő Bodnár házi gazdájának, Reich János árvapénztári felügyelőnek, fiatal szép leányával Zsuzsannával viszonyt szővén, a nemes barát, ki a közelítő veszélyt látta, kitagadta őt házából, de nem hűségéből. Ekkor magyar nyelvi tanszékek állíttatván gymnasiumaink mellett, D. a lőcseit kérte, azt 1792. jan. 7. elnyerte s márcz. 11. bevezettetett hivatalába; a becsület kötelességévé tette a házasságot és aug. 12. meg lett a lakodalom. 1793. okt. 29. az első grammatikai osztály rendes tanárságára mozdították elő, 1795. okt. 30. pedig a rhetorikára az ungvári gymnasiumban. Oda már végkép megromlott egészséggel érkezett és decz. 21. foglalta el tanszékét. Egészsége helyreállítása végett 1796. júl. 26. Kassára ment, hol Viczaytól várt gyógyulást, de hasztalan. A sorvadás őt Ungvárt 1796. okt. 20. elragadta. D. halálára Fekete Imre, az ungvári gymnasium igazgatója, hosszabb latin verset irt, mely a M. Kurirban (1796. II. 98. sz.) jelent meg névtelenűl; szintén elegiát irt ez alkalommal Pátonyi Tádé, lőcsei tanár.
Verseinek csekély része jelent meg életében, így egyik fordítása, Ovid heroidje: Penelope Ulysseshez a M. Musában (1787.) s innen újra közölte a M. Museum (I. kötet, 1788-89.), Kazinczy Orpheusában is megjelent néhány verse (II. 1790.), úgyszintén a M. Kurirban (1792. 32. 72. sz.) és a Hadi Történetekben.
Munkái:
1. II. Leopold koronázására. Lőcse, 1790. (Bárdosy János latin versének fordítása.)
2. Versek tek. nemes nemzetes lomniczai Horváth Kissevits Mária asszonynak... Bárdosy János úrnak a lőcsei gymnasium directorának néhai kedves élete párjának... halálára. Irta... Kis-asszony havának 2-án 1792. U. ott.
3. Versek felséges I. Ferencz magyar királynak koronáztatására. U. ott, 1792.
4. Ujhelyi Dayka Gábor versei öszveszedte s kiadta barátja Kazinczy Ferencz. Pest, 1813. Életrajzzal. 2. főv. kiadása. Buda, 1833. Toldy Ferencztől, melyben rövidebb életrajz és a latin versek helyett a két kiadatlan: Heloiz Abelárdhoz és Abelárd Heloizhez francziából fordítva van; 3. kiadás: D. G. költeményei. Bpest, 1879. Olcsó Könyvtár 59. Negyedik kiadás, kiadta Abafi Lajos U. ott, 1880. (Nemzeti Könyvtár XI. életrajza a Figyelőből.)
Leveleit, valamint a hozzá intézetteket kiadták költeményei mellett.
Kéziratban maradt bő Magyar Grammatikája, valami az izlés históriájából Batteux után; Életirások németből; Ekklézsiai történetek töredékesen; három latin dolgozat: De religione, De animarum immortalitate, De phantasia, hihetőleg feladott munkák; Az európai s ázsiai hunnok dolgaik Bárdosy után és nehány német vers.
Arczképe Kazinczy által rajzolva s Gerstner által rézbe metszve megjelent Versei első kiadásában.
Névaláirása a Hebe 1823. mellékletén.
1870-ben Zsoltsák János tanár az ungvári főgymnasiumban létesítette az önképző Dayka-kört, mely évenként emlékbeszéddel, széptani fejtegetésekkel és szavalatokkal üli meg a költő emlékezetét.
Mindenes Gyűjtemény IV. 1790. 87. 89. l.
Hadi és más Nevezetes Történetek 1790. 122. l. M. Kurir 1791. 88. sz. 1792. 9. 13. sz. 1805. II. 7. sz.
M. Hirmondó 1792. I. 109.
Archiv für Historie, Staats u. Krigskunst VIII. 1817. (Rumy.)
Ersch u. Gruber, Allg. Encyclopädie XXXIII.
Österr. National-Encyclopädie. Wien, 1835. I. 688. l.
Szépirodalmi Szemle 1847. 21. 22. sz.
Pesti Napló 1854. 49. sz. (Greguss Ágost.) 1862. 222. sz. (Jámbor Pál.)
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 97. l.
Toldy Ferencz, M. Nyelv és Irodalom Kézikönyve I. 584. l. M. N. Költészet Története és Összegyüjtött Munkái III. V.
Egyetemes M. Encyclopädia VII. 298. (Vass József.)
Vutkovich, M. Irók Albuma.
Figyelő I. II. 1876-77. (Hölty és Dayka, Bergmann Ágost) VII. VIII. (Abafi Lajos.) XI. (Koltai Virgil.) XIII. (Csernatoni Gyula.) XXII. (D. G. Költészete. Erdélyi Pál.)
Kazinczy, Pályám Emlékezete. (Nemzeti Könyvtár II.) M. Pantheon (U. ott, XXXVI.)
Ungvári Gymnasium Értesítője 1884. 60. l.
Fővárosi Lapok 1886. (Erdélyi Pál.)
Szegedi Hiradó 1886. 297. sz.
Kölln Gyula, D. G. jellemrajza. Sz.-Somlyó, 1889.
Petrik Bibliogr.
Kath. Szemle 1890. 539. (Takáts Sándor.)
Beöthy Zsolt, M. N. Irod. Tört. Ismert. I.
Ungvári Közlöny 1891. 52. sz. (Saicz Leo és D. G.)
Kazinczy Ferencz Levelezése II.