az erdélyi reformátusok és unitásiusok első püspöke, szül. 1510 körül Kolozsvárt polgári szülőktől. Iskoláit szülővárosában kezdte s talán Gyulafehérvárt végezte; 1547-ben a vittenbergai egyetem hallgatója volt; némelyek szerint a paduai egyetemen is tanult, de ez nem bizonyos. 1551-ig a beszterczei gymnasium igazgatója, 1551-1554-ig péterfalvi plébános volt, hol 1552 táján a beszterczevidéki papsággal együtt kitért a római egyházból. 1553-ban Krisztus közbenjárása felett Stancaróval tartott nagy hitvitában tünik fel legelőször, ki ellen a széki luth. zsinat feleletét ő szerkesztette. 1555 elején Szebenbe s Kolozsvárra egyszerre hívják meg, sőt 1557-ben Kassa is meghívta papjának. D. Kolozsvárt telepszik le. 1556-ban a lutheránus papság a templomokat elfoglalta volt és a nép a szerzeteseket kiűzte. Dávidot a magyar lutheránusok püspökké választják és ugyanez évben eljegyezte a kolozsvári főbiró Barát István leányát, Katát. Ugyancsak 1556-ban elűzték a lutheránus Debreczenből Kálmáncsehi Márton és Szegedi Lajos Kálvin hitére hajló prédikátorokat, kik a hatalmas Petrovich Péter ótalma alatt Erdélybe jőnek és magok mellé vevén Fodor Bálint tordai lelkészt, a papságot és nemességet zsinatokon és nyilvános hitvitákon a Kálvin tanára kezdték téríteni. Vállalatuk eleinte kudarczot vallott: az 1557. kolozsvári zsinat Hebler és D. superintendensek vezetése alatt ellenök határozott. 1557 végén az ujra Kolozsvárra jött Stancarót is D. nyilt vitában legyőzte s ugyancsak ellene összeállította a lutheránus hitelvek Apologiáját, melyben összefoglalja a Stancaróval folytatott viták eredményeit. Kálmáncsehi ezalatt a székelyek közt, majd halála után Mélius péter a nemesség körében nagy hatással terjesztette Kálvin nézeteit; D. is hozzájok hajlott, és Heltaival, Basiliussal és Egri Lukácscsal mellettök nyilatkozott. 1559. aug. 18. Meliussal Nagyváradon összejövetelt tartottak és az új tanokat körvonalozva, még azon évben Kolozsvárt kiadták. D. e közben lemondván a luth. püspökségről, mint egyszerű kolozsvári plébános minden igyekezetével azon volt, hogy Méliussal kezet fogva a lutheránus szászokat és a Kálvin egyházába térő magyarokat egy hitben egyesítse. Nagy gondot fordított a felügyelete alatt álló kolozsvári iskolára is, mely keze alatt első rangú tanintézetté fejlődött. A fejedelemnél már ez időben ő volt a legkedveltebb az erdélyi papok közt, bár János Zsigmond Kálvin hitelveit nyiltan soha sem vallotta. 1563-ban bejött Blandrata Lengyelországból, a ki Dáviddal benső barátságot kötött. 1564-ben kinyerték a fejedelemtől, hogy Enyeden országos zsinatot tarthattak, melynek feladata a lutheranusok legyőzése volt, és végleges különválás lett az eredménye. D. ugyanott erdélyi ref. püspökké választatott. Később Blandrata útján hozzá jutván Servet s a külföldi szabadelvű theologusok műveihez, meggyőződésében nevezetes változás történt. Úgy találta, hogy Kálvin csupán csak egy lépéssel áll előbb Luthernél és a vallási reformok betetőzése még hátra van. 1565-ben összeütközésbe jön az isten egysége felett nyilvánított nézetei miatt saját iskolaigazgatójával, Károli Péterrel, ki ellenséges indulattal eltelve ott hagyta Erdélyt; ugyanekkor Egri Lukács Kolozsvárról a felvidékre megy, hogy az új tanoknak a talajt ott is előkészítse. 1566. márcz. 15. a tordai zsinaton nyilatkoztatták ki először az új vallást az egybegyült Kálvin- és Luther-hitű papság előtt. Ez időtől kezdődik D. nagyobb irodalmi tevékenysége. A Tordán félbenszakadt vallásvitát ápr. 24-27. Gyulafehérvárt folytatták a király előtt. Mélius hasztalan küzdvén az új irány ellen, éles polemiát kezd, melyben D.-nak követőit ebeknek, vargáknak és pokolból származott eretnekeknek nevezte. Ugyanő 1567 elején a Debreczenbe gyűlt evangelikus lelkészeket a Kálvin hitére esketi, a nyilvános eretnekekre Mózes törvényei szerint halált rendel és 1568-ban Egri Lukácsot a kassai zsinaton börtönbe záratja, a mivel az unitárius mozgalmakat Felső-Magyarországon végkép elfojtja. 1568. márcz. 8-18. tartották a hires gyulafehérvári nagy disputatiót a fejedelmi palota termeiben az ország nagyjai előtt. János Zsigmond a debreczeni zsinat óta teljesen elfordult Méliustól s az új iránytól várta kálvinista s lutheránus alattvalóinak egyesítését. D. kezére sajtót adott és 1568 elején országgyűlési végzéssel kimondatta a szabad igehirdetést, a mi azonos volt az unitárius vallás bevételével. Miután a fejedelem a gyulafehérvári disputatión az új vallás iránti rokonszenvét kimutatta, hét tanácsosa lett unitáriussá, köztük Békés Gáspár, Hagymási Kristóf és Csáki Mihály. A zsinat után diadallal hazatérő D. a Torda-utcza szegletén egy kerek kövön, melyet most is kegyelettel mutogatnak, nagy beszédet tartott a fogadására összegyűlt polgárság előtt és ez egy beszédével az egész várost hitére térítette. Nem kisebb diadallal tértek haza Méliusék a gyulafehérvári disputatióból; dicsekvéseikre elhatározták az erdélyiek, hogy még egy utolsó nagy hitvitát tartsanak a kálvinistákkal magyar nyelven Nagyváradon. A zsinatot megelőzőleg D. még egyszer felkereste nagy ellenfelét Debreczenben, de nem tudott vele kiegyezni 1569. okt. 20-25. megtartották az utolsó döntő nagy mérkőzést; de Méliust illetőleg eredmény nélkül, mert őt áthódítani nem tudták; bár Debreczen közelében is alakultak unitárius gyülekezetek. 1570-ben állott D. hatalma s híre tetőpontján; Magyarország majd minden nevezetesb protestáns hittudósa ád ki ellene versben vagy prózában czáfoló iratot, kiknek törekvéseit Vittenbergában Major, Genfben Beza támogatták. Más felől Varsóból Vilini Sándor, Boroszlóból Dudich üdvözölték Dávidot, ki Blandrata segélyével a pápaság által eltemetett Krisztust sirjából kiásta. Sommer és Palaeolog, két európai hirű tudós, társul siettek mellé. Az előbbi veje lett; az utóbbinak vezetése alatt a biblia lefordítására D. magyar és lengyel tudósokból álló bizottságot alkotott. Az énekügy reformálásával is foglalkozott és kiadta a lefolyt nevezetesebb zsinatok történetét. A fejedelemmel együtt Gyulafehérvárra országos egyetemet terveztek, melyre első tanárúl meghívták a híres Ramus Pétert, ki azonban a meghivást nem fogadta el. 1571-ben a marosvásárhelyi országgyűlés újabb törvénynyel is biztosította az unitárius egyház jövőjét, melyhez már ekkor a két magyar hazában körülbelül 400 egyház tartozott. 1571. márcz. 14. meghalt János Zsigmond és az utána következő Báthory István az udvari papságtól Dávidot legott elmozdította; azután elvette tőle a gyulafehérvári sajtót és behozta a censurát. Később megtörte a Békessel tartó unitárius székelység erejét és D. teljes megbuktatását vette czélba, hogy a jezsuitákat Erdélybe betelepíthesse. D. 1578-ban 322 lelkészével zsinatot tartott Tordán és megszüntették a kisdedek keresztelését; a zsinat által meg nem állapított hittételek fölötti vitatkozást újabban is szabaddá tették és D. nyiltan hirdette a Krisztus nem imádása tanát, mely merészsége csakhamar bukását okozta. Blandrata a Báthoryak pártjára állott; előbb megfélemlítéssel, később Socini Fausto behívásával próbálta Dávidot elhallgattatni. Azután felindítván ellene az elégületlen papságot, bevádolta a fejedelemnél mint hitujítót, kit egy újabban hozott törvény záradékával mint innovatort a dévai várba örökös fogságra juttatott. Itt végezte be életét 1579. nov. 15. hagymázban. 300 év mulva emlékét az unitárius egyház megünnepelte Székely-Keresztúron, mely ünnepre az angol és amerikai unitáriusok is küldtek követeket. Kitünő ékesszólás, bátor lélek és kegyesség jellemezték. Tanait két tanítványának, Enyedi és Válaszúti Györgynek műveiből lehet legtisztábban megismerni.
Munkái:
1. Elegia, Scripta ad Eximium D. Franciscum, I. V. Doctorem, ac Vicarium Ecclesiae Albensis in Transsylvania... Maecenatem suum semper colendum. (Hely n. Ezt megelőzi Pesthi Gáspárhoz 1550-ben intézett latin levele. Mindkettő egész terjedelmében Jakab Elek munkájában. Egyetlen példánya a m. tud. akadémiában.)
2. Dialysis Scripti Stancari Contra Primum Articulum Synodi Szekiensis, qui de doctrina controvertitur, conscripta. Claudiopoli, 1555. (Egyetlen péld. a m. n. múzeumban.)
3. Responsum ministrorum Ecclesiae Colosvariensis ad scripta varia Martini a Calmancha in Causa Coena Domini edita Colosvarini. Anno 1556. die 25. Julii. (Ism. Archiv des Vereins für siebenb. Landesk. N. F. II. 1857. 249. Schwarz K.; Jakab Elek Dávid F.-nek tulajdonítja; a példány azonban még nem került elő.)
4. Consensus Doctrinae De Sacramentis Christi... Claudiopoli, 1557. (Névtelenűl. Egyetlen péld. a szebeni ev. gymnasiumban.)
5. Acta Synodi Pastorum Ecclesiae Nationis Hungaricae in Transylvania... Anno 1558. in oppido Thorda celebratae. U. ott, 1558. (Névtelenűl. Egyetlen péld. u. ott.)
6. Az Vrnac Vaczoraiarol Valo közenséges keresztyéni vallas. Colosvarot, 1559. (Névtelenűl. Jakab E. szerint Dávid F. ezen munkának alkotásában is fő-főrészes volt. Megvan a m. n. múzeumban).
7. Defensio Orthodoxae Sententiae de Coena Domini... (Kolozsvár), 1559. (Névtelenűl. Egyetlen példány Ráth Györgynél Budapesten.)
8. Scriptum Francisci Davidis anno Domini 1566. (Lampe, Hist. Eccl. Hungar. 152-154. l.)
9. Ejudem Francisci Davidis Responsio ad Argumenta, quibus Hypostasin Spiritus Sancti Petrus Caroli stabilivit. (Lampe, Hist. Eccl. Hungar. 154-158. l.)
10. Propositiones in Disputatione Albensi coram Regia Maiestate a D. Georgio Blandrata et Francisco Davidis propositae Limitationi Ministrorum, qui ex Ecclesiis Hungaricis Disputationi interfuerunt. (Kolozsvár, 1566. (Jakab E. szerint ezen könyvecske nem más, mint a Kolozsvárt 1566-ban nyomtatott Catechismus Ecclesiarum Dei-nek «Sententia concors Pastorum et Ministrorum Ecclesiae Dei» czímű melléklete.)
11. Catechismus Ecclesiarum Dei in natione Hungarica per Transilvaniam. Claudiopoli, 1566. (Névtelenűl.)
12. Disputatio prima Albana seu Albensis, habita 1566. 24. Febr. U. ott, 1566. (Névtelenűl.)
13. De Falsa et Vera Vnius Dei Patris, Filii, et Spiritvs Sancti Cognitione Libri Dvo. Albae Juliae, 1567.
14. Rövid Magyarazat mikeppen az Antichristvs, az igaz Istenről valo tudomant meg homalositotta... Albae Juliae, 1567.
15. Rövid Utmutatás az Istennec igeienec igaz ertelmere, mostani szent Haromsagrol tamadot vetélkedesnec meg feytesere es itelesere hasznos es szükseges. Albae Juliae, 1567.
16. Refvtatio Scripti Petri Melii, quo nomine Synodi Debrecinae docet Johoualitatem, et trinitarium Deum Patriarchis, Prophetis, et Apostolis incognitum. Albae Juliae, 1567.
17. Demonstratio Falsitatis Doctrinae Petri Melii, et reliquorum Sophistarum per Antitheses una cum refutatione Antitheseon veri et Turcici Christi, nunc primum Debrecini impressarum... Albae Juliae (1568. Névtelenűl.)
18. Refutatio Propositionum Petri Melii non inquirendae Veritatis ergo sed ad contendendum propositarum, ad indictam Synodum Varadinam 22. Augusti Anno 1568. U. ott. (Névtelenűl.)
19. Theses Thordae Disputandae ad XIII Diem Nouembris, et in Synodo Varadina die 22. Augusti publicatae. U. ott. (Névtelenűl.)
20. Literae convocatoriae ad Seniores Ecclesiarum Svperioris et Inferioris Pannoniae ad indictam Synodum Thordanam ad tertium Marty diem, additis Thesibus ibidem disputandis. U. ott, 1568. (Névtelenűl.)
21. Aequipollentes ex Scriptura Phrases de Christo Filio Dei ex Maria Nato Figuratae... U. ott, 1568. (Névtelenűl.)
22. Antithesis Pseudochristi cum vero illo ex Maria Nato. U. ott, 1568. (Névtelenűl.)
23. Az Szent Irasnac Fvndamentamabol vött Magyarazat az Jesus Cristusrol es az ő igaz istensegeről. U. ott, 1568.
24. De Mediatoris Jesv Christi hominis Divinitate, Aequalitateque libellus. U. ott, 1568. (Névtelenűl.)
25. Brevis Enarratio Dispvtationis Albanae de Deo Trino, et Christo Dvplici coram Serenissimo Principe, et tota Ecclesia decem diebus habita. U. ott, 1568. (Névtelenűl.)
26. De Regno Christi Liber primus. De Regno Antichristi Liber secundus. Accessit Tractatus de Paedobaptismo, et Circumcisione. U. ott, 1569. (Névtelenűl.)
27. Propositiones Francisci Davidis ex Ungarico Sermone in Latinum conversae et in eadem Synodo Varadiensi (Ao 1569.) exhibitae. (Lampe, Histor. Eccl. Reform. in Hung. et Transylv. 228-230 l. és Jakab Elek, Dávid F. életrajzában.)
28. Az Váradi Disputacionac avagy vetelkedesnec, az egy Attya Istenről es annac Fiaról, az Jesus Cristusról és a szent Lélekről igazán valo elő számlalássa. Kolozsvár, 1569.
29. Első Resze az szent irasnac külön külön reszeiből vöt predicaciocnac az atya istenről, ennek kedig az ő fiaról az Ihesvs Christvsrol, es az mi öröcseguncnec peczetiről az szent lelekről. Gyula-Fehérvár, 1569.
30. Refutatio Scripti Georgii Maioris, in quo Devm trinvm in personis, et vnvm in Essentia: Vnicvm deinde eius Filium in persona, et duplicem in naturis, ex lacunis Antichristi probate conatus est. (Kolozsvár), 1569. (Blandrata Györgygyel együtt.)
31. Könyvetske Az igaz Kerestyéni Keresztségről, es a Pápa Antichristusnac Maymozássaról... Kolozsvár, 1570. (Ezen egyetlen anabaptista magyar könyvnek egy ép példánya sem ismeretes; csonkán megvan a m. n. múzeumban.)
32. Responsio Pastorum ac Ministrorum Ecclesiarum in Transsylvania, quae vnvm Deum Patrem Christi Jesum Christum filium Dei crucifixum vnvmqu. amborum spiritum confitentur. U. ott, 1570. (Névtelenűl.)
33. Az Egy ő magatol való Felséges Istenről, es az ő igaz Fiarol, a Nazareti Jesusrol, az igaz Messiasrol, A szent irásból vöt vallástéttel. U. ott, 1571.
34. Az egy Attya Istennec, es az ő aldot szent fianac, az Jesus Christusnac Istenségekről igaz vallastéttel... U. ott, 1571.
35. Literae Convocatoriae, una cum Propositionibus in Synodo Vasarhellyina disputandis ad diem XX. Mensis Septembris, hujus Anni 1571. U. ott.
36. Libellus Parvus, XXX Thesibus Blandratae oppositus, in quo disseritur Jesum Christum vocari nunc non posse Deum, cum non sit verus Deus... U. ott, 1578. (Névtelenűl.)
37. Confessio Francisci Davidis de Jesu Christo quam ex carcere exhibuit. Regnicolis, paulo ante mortem Thordae, in Transylvania, in conuentu regni 17. April. Anno 1570. (Jakab Elek közli D. F. Emléke cz. munkájában.)
38. Isteni dicsiretek, imádságos és vigasztaló énekek. (1575 után kellett megjelennie Kolozsvárt; egyetlen csonka példánya Jakab Elek gyűjteményével került a székely-kereszturi unitárius gymnasium könyvtárába. Ism. Keresztény Magvető VI. 94-107. I. V. Nagy János.)
Kézirati munkái: Epistola ad Ecclesias Polonicas, super quaestione de Regno millenario Jesu Christi hic in terris. Albae Juliae 1570; De Justitia, Theses tres, quas Fr. Davidis in aedibus suis in quorundam praesentia caepit quaerere; Articuli Synodi Thordanae ad diem 24. febr. initae A. 1579. Agendái, alkalmi egyházi beszédei és zsoltárfordításai a kolozsvári unitár. főiskola könyvtárában.
Bock, Historia Antitrinitariorum.
Sommer, Refutatio Scripti Petri Carolii. Ingolstadii, 1582.
Raemundo (Florimundo de), Historia de ortu, progressu et ruina naereseon hujus saeculi. Coloniae, 1613.
Fausti Socini Senensis Operum Tom. II. Irenopoli (Amsterdam), 1656.
F. Socini et. Fr. Davidis, De Jesu Christi Invocatione Disputatio. (Racoviae.) 1595.
Hermann, David., Annales Eccles. Rer. Transylv. 1659.
Miles, Würgengel. 1670.
Sandius, Bibliotheca Anti-Trinitariorum. Freistadii. (Amsterdam). 1684.
Haner, Georg., Historia Eccles. Transylvanicarum. Francofurti, 1694. 203. 215. l.
Czvittinger, Specimen 113.
Lampe, Historia Ecclesiae Reformatae in Hung. et Transilv. Trajecti ad Rh. 1728.
Bel, Adparatus ad Historiam Hung. Dec. I. Monum. II. (M. Siegler.)
Bod, Magyar Athenas 1766., Smirnai szent Polikárpus és Hist. Hung. Ecclesiastica.
Horányi, Memoria I. 468.
Seivert, Nachrichten. Pressburg, 1785.
Schesaeus, Ruinae Pannonicae L. I: Cibinii, 797. 56.
Sándor István Sokféléje III. 98.
Burian, Dissertatio historico-critica de duplici ingressu in Transsylvaniam Georgii Blandratae. 1806.
Székely Sándor, Unitaria Vallás Történetei Erdélyben. Kolozsvár, 1840.
Közhasznú Esmeretek Tára III. 535. l. (Fábri Pál.)
Beard, Unitarianism exhibited. London, 1846. (N. Kovács István és Paget János.)
Programm des ev. Gymnasiums zu Bistritz 1852.
Theiner, Annales Eccles. 1856. I.
Budapesti Szemle III. 1858. 164.
Keresztény Magvető 1863. (János Zsigmond, erdélyi fejedelem élete és uralkodása. Jakab Elek.) 1873. (D. F. elitéltetése. Kőváry L.), 1874. (D. F. és a szombatosság.) 1875. 1876. (D. életére egy adat. Szabó K., Gyulafi Lestár feljegyzései D. F. fogsága s halála körülményeiről, D. F. emléke ügyében. Jakab E.), 1877. (Kolozsvári unitarius könyvtárt D. F. alapitotta.) 1879. (Alesius D. vagy D. F. volt-e az első erdélyi református püspök. Jakab E.), 1888. (Uj kézirata. Unitáriusok Magyarországon a XVI. és XVII. században. Kanyaró F., ez külön is.), 1892. (D. F. Debreczenben. Kanyaró F.)
Fraknói, Egy magyar jezsuita a XVI. században.
Monumenta Hung. Hist. II. oszt. XXX. k. (Szamosközi.)
Jacobus Palaeologus, Eine Studie. Wien, 1873.
Egyháztörténeti Emlékek I. II.
Archiv f. Siebenb. Landeskunde. N. F. I. II.
Jakab Elek, Dávid Ferencz Emléke. Bpest, 1879. (Ism. M. Polgár 190. 193. 262-65. Hon 207. B. Hírlap 232. sz. Erdélyi Prot. Közlöny 1879. Századok 1880.)
Figyelő II. 1877.
Vasárnapi Ujság 1874. 47. sz. (D. F. és a szombatosság. Ferencz József.)
Ellenzék 1887. 66. 67. sz. (D. F. mint János Zsigmond fejedelem udvari papja. Boros György.)
Ferencz József, Unit. Kis tükör.
M. Könyv-Szemle 1878. 264. l.
Erdélyi Országgyűlési Emlékek II. III. (Szilágyi S.)
D. F. három százados emlékünnepélye. Kolozsvár, 1879.
Történelmi Tár 1889.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. II.
Kanyaró Ferencz, Unitáriusok Magyarországon. Kolozsvár, 1891.
Hermann Dávid, Annales Ecclesiast. ab a. 1520-1659. (Kézirat a gyulafehérvári könyvtárban.)
Uzoni, Historia Ecclesiae Unitariorum. Tom. I. (Kézirat) és Kanyaró F. szives közlése.