jogi doktor és ügyvéd, szül. 1857. júl. 28. Aszódon Pestmegyében; középiskolai tanulmányait az aszódi ev. algymnasiumban kezdte s a budapesti kir. kath. főgymnasiumban fejezte be; a jogot 1875-től a budapesti egyetemen hallgatta; ugyanekkor az egy éves önkéntesi katonai szolgálatát is végezte; 1876-ban tartalékos hadnagygyá neveztetett ki a 32. gyalogezredben s 1878-ban részt vett Herczegovina occupátiójában. Az occupátióról megjelent nagy táborkari munka egy önálló (stolaci) expeditiójáról megemlékezik. 1880-ban jogi gyakorlatra lépett, 1883-ban jogi doktorrá avattatott fel és 1884-ben ügyvédi oklevelet nyert és jelenleg gyakorló ügyvéd Budapesten és 1889 óta a budapesti ügyvédvizsgáló bizottságnak tagja.
Első tárczaczikkei (a művelődéstörténet köréből) a Kelet Népében (1874.) jelentek meg, mely lapnál mint belmunkatárs a külföldi rovatot szerkesztette s politikai czikket is irt. 1879-ben az Ellenőr rendes munkatársa lett, hol szinházi s különösen opera-kritikákat közölt. Stoláczi emlékeim cz. leirta herczegovinai élményeit (Ellenőr 1879 302. 314. sz.); azután a Nemzet belmunkatársa volt 1887-ig; itten megjelent czikkei a zeneművészetről és a zenecoryphaeusokról szólnak, u. m. Wagner Richard, Berlióz, Volkmann Róbert, Liszt Ferencz, Rubinstein Antal, Erkel Ferencz és másokról is; vezérczikkei a külpolitikai kérdéseket tárgyalják. A Nemzetben jelentek meg törvényszéki s esküdtszéki védbeszédei, nevezetesen Boka Klára gyilkossági bűnperében (1886. júl. 14.), a tragikus véget ért Desseőffy-féle párbajügyről folyt Máray-féle sajtóperben (1886. nov. 5.), Fürdők István honvédőrnagy sajtópörében (1887. márcz. 11.), Vészi József sajtóperében (1888. okt. 13.), Széchenyi Pál gróf kaposvári mandátuma védelmében a képviselőház bíráló bizottsága előtt mondott beszéde (1887. nov. 1.) A Nemzetnek ez időszerint is külmunkatársa.
Önéletrajzi adatok.