Danicsics (Daničič) György, (családi nevén Popowič),
a zágrábi délszláv akadémia titkára, szül. 1825. ápr. 6. Ujvidéken, hol 15 éves korában végezte a gymnasium öt osztályát, mire a pozsonyi ág. ev. lyceumban folytatta a VI. osztályt és bölcseleti tanulmányokat. 1844-ben a bécsi egyetemen jogot hallgatott, de 1845-ben Karadschitsch és Miklosich, a kikkel akkor megismerkedett, figyelmét a szerb nyelvészetre terelték; 1846 őszén elhagyta az egyetemet és Karadschitschnek segédkezett a szerb-német-latin szótára szerkesztésénél úgyszintén a szerb népdalok s mesék kiadásában. 1853-1855-ben Obrenovics Mihály szerb fejedelem nejét Hunyady Julia grófnőt a szerb nyelvre tanította. 1856-ban a belgrádi nemzeti könyvtár igazgatója s 1859-ben az ottani lyceumon a szláv irodalomtörténet tanára lett. Mivel 1865-ben szabadelvűsége miatt tanszékéről elmozdíttatott, elhagyta Szerbiát és Zágrábba ment, hol a délszláv akadémia titkára lett. 1847-től tagja volt a belgrádi szerb irodalmi társaságnak és 1863. decz. 29-től levelező tagja a szentpétervári akadémiának. Meghalt 1882. nov. 17. Zágrábban.
Munkatársa a Glaszniknak és több szerb tudományos folyóiratnak.
Munkái:
1. Rat za srpski jezik i pravopis. Buda, 1847. (Küzdelem a szerb nyelvért és orthographiáért. A bécsi kormány politikai okokból eltiltotta.)
2. V. Laziku. Bécs, 1848. (Lazič urnak, Két polemikus mű.)
3. Pripovietke iz staroja i novoga zavjeta. U. ott, 1850. (Elbeszélések az Ó- s Uj-Testamentomból, három szójárásban.)
4. N. A. Muravijeva pisma o službi u pravoslavnoj crkvi. Ujvidék, 1854. (Murawief levelei a keleti egyházi isteni tiszteletről, oroszból ford.)
Szerb nyelvtana, a régi szerb nyelv szótára s többi munkái Bécsben és Belgrádban jelentek meg.
Szerkesztette a belgrádi szerb tudós társaság évkönyveit, melyekbe sok értekezést irt.
Pester Bote 1864. 140. 142. sz. (Hol munkái elő vannak sorolva.)
Slavische Blätter Wien, 1865. 342. l. arczk. és gyászjelentés.