nyug. m. kir. honvéd-őrnagy, D. Andrásnak és Szoczovszky N. fia, előbbinek unokaöcscse, szül. 1827. aug. 22. Nagy-Szőllősön Ugocsamegyében; középiskoláit Máramaros-Szigeten, a jogi tanulmányokat Eperjesen végezte. Az 1848. országgyűlésre mint Szontagh János beregmegyei követ irnoka ment fel. Az 1848-49. szabadságharczot mint honvéd küzdötte végig és mint kapitány tette le a fegyvert. A szabadságharcz lezajlása után külföldre menekült; egy évet Konstantinápolyban töltött; innét Angolországon keresztül Amerikába vitte sorsa, hol nyolcz évet töltött és egy ideig Mészáros Lázár volt hadügyminiszter mellett Katona Miklóssal együtt annak telepén tartózkodott, melynek leégése után elváltak egymástól. Amerikából 1858 végén tért vissza hazájába. 1861-ben Ugocsamegyében szolgabirói, majd törvényszéki ülnöki tisztet viselt. A honvédség szervezésekor Máriássy tábornok felszólítására, annak kötelékébe lépett mint százados; később őrnagyi rangra emelkedett. Nyugalomba lépvén, Nagy-Szőllősön Ugocsamegéyben telepedett le s kertészettel foglalkozva töltötte napjait. Meghalt 1891. máj. 8. Pesten.
Munkája: Tördekékek tiz éves emigrationalis élményeimből. Nagy-Szőllős, 1890. (Ism. Főv. Lapok 97. sz.)
M. Könyvészet 1890. és mostoha anyja Dancs Andrásné és Dancs Béla szarvasi jegyző szives közlése.