főgymnasiumi tanár, előbbinek unokája s D. N. Barnabás, kir. közjegyző nagybátyja, szül. 1774-ben Ónodon Borsodmegyében, hol atyja lelkész volt; iskoláit Sárospatakon végezte s innét a miskolczi ev. ref. főgymnasiumba hivatott meg poéták tanítójának, mely hivatalában 1827. szept. 7. történt halálaig működött.
A vidéken hires volt mint halotti énekiró és nagyobb temetések alkalmával őt kérték fel ének készítésére.
Munkái:
1. Molnár Sámuel a gróf Aspermont család ügyei directora és több t. n. megyék táblabirája felett mondott oratiója. Miskolcz, 1814. (Igaz Sámuel halotti beszédével együtt.)
2. Az elszenderedett nyugvó tetemeket keseregve kisérő Melpomene, avagy halotti énekek, több más alkalmatosságokra készítetettekkel. U. ott, 1823.
A M. Kurirban (1806. I. 49. sz.) jelent meg a következő versezete: Felséges korona herczegünknek Ferdinandnak felséges szüleihez lett visszatérésének s Miskolczon nyugovóhely tartásának alkalmatosságával iratott homagiale versezet 1806. ápr. 14. (Miskolcz.) Több humoros verset irt, melyek kéziratban maradtak.
Uj M. Athenas 98. l. és bold. Szücs Sámuel szives közlése.