győri püspök és kir. tanácsos, D. János győri biró s Grebecsi Ilona fia, Győrben született; ifjuságáról nem tudunk semmit. 1609. szept. mint egri kanonokot káptalanja Bécsbe küldte idegen kézre jutott tizedeinek és egyéb jövedelmeinek visszaszerzése érdekében. Később az esztergomi főkáptalanba helyeztetett át; itt zólyomi főesperessé és olvasó kanonokká lett. Mint lectort küldé őt a káptalan 1616. okt. Prágába Pázmány Péterhez, az új primáshoz, ki őt később is bizalmával tisztelte meg; így 1618-ban a királyválasztó országgyűlésen jelent meg; a tanácskozásokat naplóba jegyezte föl és küldőit az országgyűlés mozzanatairól tudósította. 1619. máj. 23. pécsi püspökké neveztetett ki; ezen egyházmegyének azonban csak czímét viselte, mert területének legnagyobb részét a törökök tartották elfoglalva; hihetőleg ezért s ugyanakkor királyi tanácsossá nevezték ki. Bethlen első támadásakor a király mellett volt a többi emigrált magyar főpapok mellett Bécsben. Első általunk ismert állami irata azon indokolt vélemény, melyet 1620. elején szerkesztett, midőn tanácsát kikérték aziránt, mily amgatartást kelljen a királynak követni a Bethlen által Beszterczebányára összehívott országgyűléssel szemben. Hihetőleg szintén a beszterczei országgyűléshez intézte ő azon emlékiratát, melyben hazai törvényekből kimutatja a magyar egyházi rend jogainak, hatóságainak és birtokainak történeti jogosultságát. Ezen országgyűlés alatt részt vett a titkos tanácsnak jún. 19. ülésében, mely a Bethlennel kezdendő béketárgyalásokról tanácskozott és ekkor hosszabb beszédet mondott. 1621 jan. 19. a hainburgi értekezletre küldetett egyik kir. biztosúl. Ezen értekezletről D. pontos naplót irt a király számára. A hainburgi béke tárgyalások befejezése után ismét visszatért Bécsbe s itt folytatta szolgálatait. 1621 második felében a Bethlennel folytatott békealkudozásokra kiküldött kir. biztosok számára utasításokat irt. Résztvett nikolsburgi béketárgyalások alatt a titkos tanács üléseiben. A békeokmányok kicserélésének és a béke végrehajtásának módozatairól véleményt nyújtott be a kormánynak. Ugyanazon évben jún. 17. és okt. 11. között a váczi püspökségre helyezték át, 1623. máj. 5. pedig győri püspökké s Győrmegye főispánjává neveztetett ki. Bethlennek a nikolsburgi béke elleni panaszaira emlékiratot szerkeszett, melyben kimutatá, hogy sem a király, sem a rendek a nikolsburgi béke ellen nem vétettek. A beszterczebányai értekezletre 1623-ban kiküldött biztosok vezérévé a király Dallost nevezte ki. Ekkor részletes javaslatot szerkesztett arról, hogy mit kelljen Bethlen biztosaival szemben a király érdekeinek megóvására előterjeszteni. Az értekezlet után okt. 7. Bécsbe érkezett és átnyújtá a királynak kimerítő jelentését az alkudozások folyamáról. 1624-ben a Bethlen biztosaival megujított békealkudozásokban Bécsben élénk részt vett. Miután 1629-ben 25,000 forinttal a győri papnevelő intézetnek első alapját megveté, 1630. márcz. 24. meghalt.
Munkája: Dallos Miklós győri püspöknek politikai és diplomatiai iratai (1618-1626.) Közrebocsátják dr. Frankl Vilmos és Ráth Károly. Esztergom, 1867. (D. M. életrajzával Frankl Vilmostól. Ism. Századok.)
Egyetemes M. Encyclopaedia VII. 254. (Fraknói V.)
Petrik Könyvészete.
Karcsú, Vácz Története V. 163. l.