magyar nemes származású, a magyarországi irodalomtörténetirás úttörője, szül. 1673-80. közt Selmeczbányán, hol atyja Cz. János tancásbeli volt, ki fiát gondos nevelésben részesítette, Cz. Dávid szülővárosában elvégezvén iskoláit, 1696-ban külföldi egyetemekre ment, meglátogatta Berlint, Strassburgot, Tübingát és 1701-ben az altdorfi egyetemen tanult, a hol Moller Dávid Vilmos pozsonyi születésű egyetemi tanárnak barátsága nagy befolyással lehetett reá. Valószinűleg ennek buzdítására, de mint előszavában mondja, azért irta nagy munkáját, mert látta, hogy minden nemzetnek vannak férfiai, kik az irók neveit, életét, műveit s a róluk mondott ítéleteket összegyűjtötték és kiadták s csupán nálunk nem akadt még senki, a ki erre vállalkozott volna. Ő e téren úttörő volt, nagy fáradsággal kellett összegyűjtenie a szétszórt apró adatokat; nem is itthon dolgozott, hanem külföldön s így sok segédeszközt kellett nélkülöznie; a hazájabeli tudósokkal a háborús időkben nem levelezhetett s így azok nem lehettek segítségére. A segédkönyvek, források beszerzése sok költségébe került, minek folytán pénzzavarba, sőt adósok börtönébe jutott, a hol nagy munkáját befejezte. A selmeczbányai városi jegyzőkönyvek szerint: 1706. aug. 25. említtetik, hogy Cz. Tübingában adósságot hagyott hátra, hol Ostrolucky Pál 350 frtot kölcsönzött neki, özv. Czvittingerné a tartozás lefizetésére felszólíttatik. Az altdorfi egyetem 1713. ápr. 21-ről tudatja a várossal Cz. szökését börtönéből (Eruption ex carcere academico), a följegyzés ekkép szól: Die Universität berichtet, dass Czvittinger aus dem honesten Arest die Flucht genommen, seine Sachen vorher wegpracticirt und nichts hinterlassen, welche die Universität hoch ahnden könnte, wird aber vom rigore ablassen, wenn man die poenam infamiae mit 60 rth., die man vor allem hinausschicken möchte, redimiren und auch sonsten andere Schulden bezahlen wolle. A városi tanács már előbb értesült volt Cz. szökéséről, mert márcz. 19. ez áll a jegyzőkönyvben: David Czvittinger sei auf der Herein-Reise begriffen. Azon év okt. 17. az altdorfi egyetem átír a városhoz, hogy Schmidegné magára vállalta testvérének Cz. D. tartozását, de azt mint igérte 1713. jún. 24-ig le nem fizette. Erre Schmidegné a városi tanács előtt igérte, hogy a 350 frtot 1714. márcz. 8-ig elküldi; ugyanis a fizetést nehezítik az örökösöknek osztályozási akadékoskodásai; a jegyzőkönyvben az is említtetik, hogy Cz. D. az osztatlan tömegből már is többet vett ki, mint a mi őt megillette volna. Cz. adósságát testvére valószinűleg ki is fizette, mert erről több szó nem tétetett. Visszatért hazájába Selmeczbányára, hol akkor a hatalom a jezsuiták kezében volt és így ő mint ág. ev. vallású nem nyerhetett hivatalt és mint Waldbürger hitelezőitől folytonosan háborgatva élt saját házában, mely a mostani akadémiai épület telkén volt. 1730. jún. 14. kelt sajátkezű kérvénye van az ottani városi levéltárban, melyben panaszt emel Kappert nevű tizedes (Viertlmeister) ellen. Meghalt 1743. márcz. 18. Selmeczbányán; mint jómódú bányapolgár és házbirtokos az egész iskola kiséretével (Generalleiche) temették el. Vele a Czvittinger-család kihalt. Ennyit tudunk életéről, melynek megirását hogy elmulasztották azok, kik munkáját forrásúl használták, panaszt emelt már Rumy a század elején.
Munkája: Davidis Czvittingeri nob. Hung. Specimen Hungariae Literatae, virorum eruditione clarorum natione Hungarorum, Dalmatarum, Croatarum, Slavorum, atque Transylvanorum, vitas, scripta, elogia et censuras ordine alphabetico exhibens. Accedit Bibliotheca scriptorum qui extant de rebus Hungaricis. Francofurti et Lipsiae typis et sumptibus Joh. Guil. Kohlesii, Univ. Altdorf. Typogr. 1711. 4-rét 14 és 418 lap Bibliotheca 84. l. Ezen munkában, melyet a szerző Hontmegye rendeinek ajánlott, hozzá intézett üdvözlő verseket irtak Baier János Jakab, az altdorfi egyetem rectora, Sonntag Kristóf, Zeltner Gusztáv György, Baier János Vilmos, Hildebrand Henrik, Rink Eucharius Gottlieb, Moller Dániel Vilmos, Schwarcz Keresztély Gottlieb és Spiz Erhard altdorfi egyetemi tanárok. Cz. harmadfélszáznál több irót sorol föl munkájában; hogy műve tökéletlen, azt maga is bevallja, tárgyalásai aránytalanok, de legnagyobb hibája az ítélet hiánya s hogy a dicséretekkel pazarúl bánik. Spangár András szeméreveti magyar bibliothékájában (mely kéziratban maradt), hogy 300 magyar iróról megfelejtkezett, de ugyanez irja Rotarides Mihály (Historiae Hungaricae litterariae antiqui, medii, atque recentioris aevi lineamenta. Altona et Servestae, 1745.) Spangárról. Cz. igérte ugyan, hogy munkájának hiányait kipótolja, de mint Bod Péter irja, azért nem tette ezt, mert irigyei rágalmakat szórtak ellene s ezek annyira elkedvetlenítették, hogy letette a tollat és így az ígért javítások és bővítések elmaradtak. Dobner Sebestyén Ferdinand pótlékot irt Czvittingerhez, mely azonban szintén nem jelent meg; Serpilius Sámuel Vilmos hasonló pótlékokat irt, melyek a pozsonyi ág. ev. lyceumi könyvtár kéziratai közt őriztetnek; ugyanott van Marth Mátyás pozsonyi evang. lelkész emlékkönyve, melybe Cz. emléksorokat irt altdorfi tanuló korában 1701-ben. Bod Péter, Horányi s Wallaszky használták ugyan munkáját, de élete leirásáról megfeledkeztek. Végre Fabó András (Serpilius kéziratának a m. n. múzeumban levő másolatát, melyet egy névtelen is szaporított, használva) irt Adalékokat Czvittingerhez, melyek a M. Tudom. Értekezőben közöltettek először, de ezen folyóirat megszünte miatt, csak a két első betű; az egészet közzétette azután Abafi a Figyelőben és fölvette onnan az Uj M. Athenás (Bpest, 1882.) Függelékébe. A Czvittinger család 1657-ben kapta a magyar nemességet.
Lippisch (Joh. Georg.), Thorunum Hungarorum Litter. deditorum mater. Jena, 1735.
Reinmann, Bibliotheca, hist. liter. crit. Hildesiae, 1739. II. 136.
Horányi, Memoria I. (Előszó 3.) III. 644.
Benkő, Transsylvania II. 330.
Catalogus Bibl. Franc. Com. Széchenyi I. 251.
Katona, Historia Critica XXXVII. 694.
Ersch und Gruber, Allgem. Encycl. XX. 457. (Rumy.)
Figyelő I-III. VI. XVII. XVIII.
Harmath Károly, Pozsonyi ev. lyceum kéziratainak gyűjteménye 35.
Ifj. Szinnyei József, Irodalmunk Története 1711-1772. 122. l. és M. Irodalomtörténet-Irás Ismertetése. Bpest, 1877.
Breznyik János, Selmeczbányai ág. hiv. ev. egyház és lyceum története. II. 44. 110. 111. 462.
Breznyik János lyc. igazgató és Vörös F. selmeczbányai aljegyző szives közlése.