népköltő, szül. 1850. körül Szegeden, hol a mezei gazdaságnál szolgalegény volt, később kocsis Budapesten; mint huszár részt vett az 1878. boszniai hadjáratban. 1880. decz. 24. Szegedre intézett levele szerint valami bajba keveredett, minek következtében sehogy se akarta meglátogatni szülőföldét és bujdosásnak indult; három heti kóborlás után Tatában elzárták, mert szökött katonának tekintették és egy zsidót megvert; ügyét 1881. júl. 2. tárgyalták és hazatolonczoztatásra itélték; Abonynál elszökött és neki indult a világnak. Végre Szegeden is megfordult, honnan pár nap mulva T.-Kanizsára szegődött el napszámba; itten egy hétig dolgozott és megint Szegedre s onnan hosszabb idő mulva az aradi határba tért vissza s ujra munkás ember vált belőle Aradon.
Verseit, melyeket öt kötetbe irt, nagyrészt élményeiről szólnak és az egyik kötetben boszniai viselt dolgait énekelte meg, 1882-ben dr. Márki Sándorhoz vitte Aradon, ki ezeket a Figyelőben (1883. XIV. 288-297. l.) ismertette s több mutatványt is közölt.
Márki Sándor, Czudar Mihály versei. Felolvasás. Arad, 1883.