magyar hittérítő, szül. 1849. márcz. 13. Szomolnokon Szepesmegyében, hol atyja mint bányász az ottani rézbányákban dolgozott; iskoláit Lőcsén a kath. állami főiskolában végezve, papi pályára lépett és a novicziatusi évet a váczi papnevelőintézetben töltötte; de a következő évben már Rómába ment, hol négy évig hallgatta a theologiát, mire visszatért Váczra. Ezután Soroksáron volt káplán. 1879. szept. 24. a jezsuita rendbe lépett és miután a novicziatusi évet bevégezte, a rend őt, mint hitszónokot, Pozsonyba küldte. Innét Kalocsára rendelték, hol a főgymnasiumnál négy évig mint tanár működött. Innét 1884-ben Afrikába ment és a Zambesi-misszió vezetője lett. Midőn Afrikába érkezett, nem ismerte az ottani nép nyelvét; 1889-ben már egy 400 lapra terjedő imádságos könyvet adott ki bántu nyelven s azonkívül egy káté, egy szentek élete, egy szűz Mária könyve Lissabonban készen van s a portugál kormány költségén ki fog nyomatni. A királyi hatalommal uralkodó Boroma főnököt a magyar hittérítő egészen megnyerte s annak három fia rendesen részt vesz a keresztény oktatásban. A nép annyira szereti őt, hol midőn nem rég a fehéreket a vidékről részben elűzték, részben elgyilkolták, a kath. misszionariusokat békében hagyták. 1889-ben hazájába Kalocsára visszajött és nov. 10. Szekszárdon tartott felolvasást.
Több afrikai levele jelent meg a M. Államban. most ismét Afrikában van, hol folytatja hittérítői működését; utóbbi levele Boromeo (Zambesi mellől) 1891. jan. 23. a M. Államban (1891. 97. sz.) jelent meg.
Catalogus Prov. Austr.-Hung. Societatis Jesu 1886.
Vasárnapi Ujság 1889. 36. sz. 586. l.
Szekszárd és Vidéke 1889. 54. sz.