orvosdoktor, egyetemi tanár, a m. tud. akadémia kültagja, szül. 1828. jún. 17. Prágában, cseh származású szülőktől; apja keresett gyakorló orvos volt. A szülei házában gondos, határozottan német irányú nevelésben részesült és Csehországot már ifjú korában elhagyva, mint orvosnövendék a bécsi egyetemen töltött egy év után tanulmányait Boroszlóban, majd pedig Würzburgban folytatta, hol kiválólag Kölliker, míg amott kizárólag Purkině oldala mellett részint szövettani, részint élettani munkálatokkal foglalkozott. Orvosdoktori oklevelét a würzburgi egyetemen 1850-ben nyerte. 1851-ben Purkině, ki ekkor Prágában az élettant tanította, meghívta maga mellé tanszéki segédűl. 1855-ben Grátzban az állattan s összehasonlító boncztan tanára lett, 1856-ban a krakkói egyetemhez neveztetett ki az élettan tanárává. Az 1857-58. év telén szabadságon volt Bécsben, hol Brücke s Ludwig élettani intézeteiben működött és itt kezdette meg a gége élettanára vonatkozó nagyjelentőségű vizsgálatait. 1858-ban a pesti egyetemen Schordan nyugdíjaztatása folytan megüresedett élettani tanszékre Cz. neveztetett ki s tanszékét jún. 22. foglalta el. 1858. nov. 3. megnyitotta az élettani intézetet, mely első volt hazánkban és az ő fáradozásainak köszöni létét. A budapesti kir. orvosegyletben, melynek rendes tagjává lett, több előadást tartott különböző élettani készülékekről és vizsgálati módszerekről. Az alkotmányos mozgalom és az egyetemi tanácsnak a magyar nyelv érdekében ő felségéhez tett fölterjesztése, úgy Dessewffy Emil grófnak a sárospataki háromszázados ünnepélyen mondott beszéde reá mély hatást gyakoroltak. Látta azt, hogy az a rendszer, melynek uralma alatt egyetemi tanár lett, gyűlölt és mindinkább fokozódó ellenszenvvel találkozik; ezért 1860. júl. tanári állásáról leköszönt és mint magán ember Prágába vonult, hol később élettani intézetet létesített és miután nem sikerült az, hogy az általa épített intézetet az egyetem átvegye s azon küzdésben, mely Prágában a csehek és németek közt folyt, résztvenni nem akart, a meghivást a jenai egyetem élettani tanszékére elfogadta, hol 1865-től 1869-ig tartózkodott, midőn a lipcsei tiszteleti tanári tanszéket nov. 13. elfoglalta, hol saját költségén szintén élettani laboratoriumot rendezett be, mely a város egyik nevezetességét képezi. Meghalt 1872. szept. 16. Lipcsében. A m. tud. akadémia 1868. márcz. 18. választotta külföldi lev. tagjai sorába. Cz. Prágában még tanszéki segéd korában nősült, felelségűl véve Laemel gazdag bankár leányát.
Első czikke a Müller Archivjában (1849.) jelent meg; irt a Zeitschrift für wissenschaftl. Zoologie (1850. 1856-57.) és a Prager Vierteljahrschrift (1851-54.) czímű folyóiratokba. Prágában tartózkodása alatt (1851-55.) jeles értekezések egész sora jelent meg tőle, melyek a szem élettanára és a bőrnek mint érzékszervnek működésére vonatkoznak; 1852. 1854. és 1857-ben a bécsi akadémia Sitzungsbericht-jeiben kiadta a bőr-érzék élettanára vonatkozó ujabb tanulmányait; itt jelentek meg értekezései a csörgőkigyónak hangzó szervéről és a gégetükör helyes használásáról és a gége működéséről légzésnél (1858.); a Wiener Med. Wochenschriftben (1859.) is jelentek meg hasonló tárgyú dolgozatai; a pesti egyetemi élettani intézet tudományos működésének irodalmi termékei és egyéb czikkei a Zeitschrift für Natur und Heilkunde (1858-63.) és az Orvosi Hetilapban (1859-64.) jelentek meg.
Munkái:
1. Zur Orientirung im Gesammtgebiete der Zoologie. Leipzig, 1855.
2. Kleine Mittheilungen aus dem k. k. physiologischen Institute in Pest. erste, zweite und dritte Reihe, Wien, 1859-60.
3. Der Kehlkopfspiegel und seine Verwerthung für Physiologie und Medizin. Leipzig, 1860.
4. Das physiologische Institut der Universität in Pest 1858-60. Pest, 1860.
5. Die Physiologie als allgemeines Bildungs-Element. Leipzig, 1869.
6. Populäre physiologische Vorträge, gehalten im akademischen Rosensaale zu Jena in den Jahren 1867-69. Wien, 1870. sat.
Orv. Hetilap 1873. (dr. Hirschler Ignácz Külön lenyomatban is, hol czikkei és önálló munkái felsorolvák.)
Pester Med. Chirurg. Presse 1873.
Vasárnapi Ujság 1874. 42. sz. arczk. (Dr. Balogh Kálmán.)
Szinnyei Könyvészete.
Allg. Deutsche Biographie. Leipzig, 1876. IV. (Voit.)