új-zólyomi ág. ev. lelkész volt a szent Erzsébet templomában, midőn 1674-ben ő is megidéztetett Pozsonyba s aláirta a kérvényt, mely szerint az országból ki kellett vándorolnia. El is hagyta a hazát és nejével Fibinger Zsuzsannával előbb Brégába, azután Boroszlóba ment és ott maradt néhány évig; azután Lengyelországba Rawitschba költözött, de mind maga, mind felesége elbetegesedvén, Budorgba (?) tért vissza, hol neje 1681-ben meghalt. 1682-ben második házasságra lpett Fruzia Zsuzsannával, ki vele együtt hordozá a számkivetés terhét, mígnem végre ugyanazon évben, a soproni országgyűlés után, M. Tarnóczi Márton superintendenssel együtt okt. 27. visszatért a hazába s Szomolnokra hivatott lelkészűl, hol 1692. márcz. meghalt.
Munkái:
1. Dissertatio Physico Theologica de Traduce opposita Educationi et Animarum Immediatae Creationi. Trenchinii, 1656.
2. Fuga apostasiae, oder: Flucht des Abfalls 1677. (Német nyelven.)
3. Sex novissima, oder: Die letzten sechs Dinge.
4. Altare orandi seu: Oltarik modlitebny. Anno 1679. (Tót nyelven.)
5. Siebenfacher Bet-Altar. 1680.
Burius, Micae 121.
Rácz Károly, A Pozsonyi Vértörvényszék Áldozatai 1674-ben. Sárospatak, 1874. 47.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár II. 237.