ev. ref. lelkész volt Léván Barsmegyében és 1641-ben született. 1674-ben ő is megidéztetett a rendkívüli törvényszék elé Pozsonyba, hova márcz. 15. érkezett és ápr. 4. azokkal együtt, kik a térítvényt alá nem irták, fő- és jószágvesztésre ítéltetett és Pozsonyban két hétig tartatott fogságban vasra veretve; máj. 29. Berencsre szállították, hol tiz hónapi súlyos fogságot szenvedett; innét 1675. márcz. elején Ausztriába Schottwienbe vitték, hol két hétig volt fogva; azután Triesztbe, majd Olaszországba hurczolták; a pescarai börtönben három napig, Theátéban tiz hónapig, Nápolyban pedig két hónapig sanyargatták. Midőn Ruyter hollandi tengernagy megszabadítá a gáylarabokat, ő is megszabadult és Zürichbe ment, hol Burckhardt Konrád házánál szállásolt s még 1676. júl. 15. is ott volt, mit bizonyít
sajátkezű emlékjegyzete, melyet Lavater János felszólítására irt. Zürichbe történt megérkezése után nem sokkal egy üdvözlő verset is irt Gyöngyösi István magyar akademiai hallgató tiszteletére.
Sárospataki Füzetek, 1863. 263.
Rácz Károly A pozsonyi vértörvényszék áldozatai, Sárospatak, 1874. 46. l.