1848-49. honvéd-tábornok és az erdélyi hadsereg táborkari főnöke, jómódú örmény-család ivadéka, szül. 1822-ben Gidófalván a Székely-földön, hol atyja Székely-huszár őrmester volt; katonai nevelésben részesült, melyet a német-ujhelyi katonai akadémián végzett be. 1842-ben a 62. számú Turszki-gyalog-ezredbe lépett mint hadnagy. 1846-ban áthelyeztetett az osztrák törzskarhoz, honnan 1848-ban felsőbb rendeleből a magyar hadügyminiszteriumhoz neveztetett ki; itt ő dolgozta ki a szerbek elleni hadjárat műveleteit; ekkor Mészáros hadsegéde lett és követte őt a verbászi táborba; ennek visszaléptével a honvédelmi bizottmányhoz került. Kossuth századosi rangra emelte, majd hamar erdélyi táborkari főnökké nevezte ki, hol átvette Baldacci visszahívása után a sereg romjait. Bemnek teljes bizalmát bírta s minden hadműveleteiben részt vett; előbb alezredes, majd ezredes és 1849. májusban, Bem ajánlatára, tábornok lett és hadvezér Erdélyben. Mondhatni egyedül neki köszönhető, hogy az 1848-49. rettenetes tél idején Erdélyben hadászatilag is rend állott be és Puchner osztrák tábornok teljesen visszavonulni volt kénytelen. Lábán esett seb következtében akadályozva volt az oroszok elleni hadjáratban. A világosi fegyverletétel után Magyarországon barátainál elrejtve tartózkodott, míg 1850. tavaszán sikerült neki Hamburgon át Párisba menekülnie, hol Stern Dániel lakásán a párisi előkelő politikai s irodalmi körökkel (Grévyvel, Girardinnal, Maxime du Camp-pal) ismerkedett meg. Különféle lapokba irt katonai s politikai czikket és e módon szerényen bár, de mégis föntartotta anyagi függetlenségét. Az 1852. decz. államcsiny azonban elvette kedvét a politikával foglalkozástól és reménye, hogy a haza sorásn javíthatna, csak akkor vetett ismét lobbot, mikor a krimi háború kitörőfélben volt. De ebből a reményéből is kiábrándította Napoleon eljárása. Czecz ekkor végleg szakított a politikával, a műszaki pályához fordult és a Montcenis pálya építésénél kapott alkalmazást. Ez időben ismerkedett meg lady Langdale családjával, kivel többször utazott a tengeren, Spanyolországot és Portugaliát is érintve; egy ily utazás alkalmával ismerkedett meg Sevillában Juan Manuel O. de Rovas tábornok leányával, kit 1859-ben nőül is vett. A franczia-olasz háború idején Klapka Czeczet is felszólította a közreműködésre, ki Cavour segítségével az első magyar legio szervezéséhez látott, midőn Napoleon ismét cserben hagyta szövetséges társait. Ennek híre végleg kiábrándította Czeczet, ki nejével és alig öt hónapos fiával elhagyta Európát és Buenos-Ayresbe vitorlázott át, hol mai napig él. Ott kezdetben műszaki kérdésekkel foglalkozott; nem sokára azonban Mitre tábornok köztársasági elnök azzal bízta meg, hogy álljon a Paraguay elleni hadsereg élére. A hadsereget harczképes állapotba helyezte ugyan, de közbejött súlyos betegsége megakadályozta őt, hogy a harczban tényleges részt vegyen. Mikor aztán a béke helyreállt, Sarmiento elnök 1869-ben újra a hadi szolgálatba szólította Czeczet s rábízta a köztársaság déli határainak védelmét, mely feladatnak a folytonos ostromnak kitett viszonyok közt oly szakértelemmel felelt meg, hogy uj hazájában teljes bizalmat vívott ki maga iránt. A köztársaság hadügyminisztere egy katonai iskola szervezésével bizta meg; ezt is létesítette. Mikor a katonai iskola eléggé megszilárdult. 1874-ben Ente-Rios tartományba hívták meg műszaki tanulmányok és feladatok végzésére. 1883-ig ez képezte Cz. foglalatosságának főtárgyát, melyhez még az járult, hogy a Colegio Normal de Maestros-on a matematikát adta elő és a Colegio Nacional vizsgáló bzottságának rendes tagja volt. 1885-ben tért ismét vissza a fővárosba Buenos Ayresbe, hol a nemzeti kormány Joaquin Viejobueno tábornok javaslatára a katonai akadémia igazgatójának nevezte ki s ebben a tisztében működik jelenleg is.
Munkái:
1. Magyar hadnyelvtan a császári királyi osztriai hadsereg tisztjei számára. Pest, 1844. (Magyar és német szöveggel. 1848-ban újra kiadták u. ott.)
2. Bems Feldzug in Siebenbürgen in den Jahren 1848. und 1849. Hamburg, 1850. (Magyarra fordította Komáromi Iván. Pest, 1868. Előbb a Pesti Hirlapban jelent meg 1867-ben. Lengyelül Posenben adták ki 1854-ben.)
Legújabban az Armenia cz. szamosujvári magyar folyóirat (1892. 1. füzet.) közölt emlékirataiból egy részletet: Emléklapok az 1848-49. magyar függetlenségi harczokból I.
Akad. Értesítő 1843. 94. l.
Wurzbach, Biogr. Lexikon III. 109.
Honvéd Album 1868. arczk.
Szemere Bertalan Naplója 1869.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Egyetértés 1888. 164. sz.
Armenia 1889. arczk. (Törös Tivadar, a buenos-ayresi Mosquitos 1888. egyik sz.-ban közölt emlékiratok után.)