bölcseletdoktor, hivatalnok a m. kir. miniszterelnökségi fordító osztályban, szül. 1856-ban Zólyom-Lipcsén; az alsó gymnasiumot Selmeczbányán és Rimaszombatban, a felsőt Kézsmárkon végezte, hol megtanulta a lengyel nyelvet. Egyetemi tanulmányait Budapesten kezdte mint jogász, de már a második évben a philologiára iratkozott be s a szláv nyelveket tanulmányozta. Ezután a bécsi s prágai egyetemek hallgatója lett s a budapestin philologiai tantárgyakból bölcseletdoktori oklevelet nyert. Szláv nyelvi ismereteinek tökéletesbítése végett beutazta, a délszláv tartományok kivételével, a szlávok által lakott összes tartományokat és európai Oroszországot. 1880 óta a m. miniszterelnökségi fordító osztályban mint fordító van alkalmazva.
1881 óta tótra fordítja az Országos Törvénytárban megjelent törvényeket, melyeket Sbierka Krajinských Zákonov cz. alatt a m. belügyminiszterium ad ki; ezen kívül tótra fordítja a kormány által kiadott különféle rendeleteket és utasításokat, a mennyiben azok tótul is kihirdettetnek.
Nevezetesebb értekezeései: Tót hangtan (Egyet. Philol. Közlöny 1880. Külön lenyomatban is.); A csehek és tótok irodalmi egységéről (Ellenőr 1880. 361. 363. sz.); A cseh hirlapirodalomról. (U. ott, 429. sz.); Az irodalmi tót nyelv (Nemzet 1885-86. 1187. 1191. 1213. sz.); A tót népköltészeti kiadványok kritikájához (Ethnographia 1890.)
Munkái:
1. Príspevky k dejinám jazyka slovenského. I. Bpest, 1887. (Adalékok a tót nyelv történetéhez. Ism. Századok 1890. Ung. Revue 1891. Nyelvtörténeti értekezéseket tartalmaz, melyek közűl reánk nézve kiválóan érdekes az első: A cseh és cseh-tót nyelv Magyarországon a XVI. század közepéig, melyben a szerző kifejti, hogy Magyarországon csak a bevándorolt csehek irtak csehűl, de a tótok, habár amazoktól tanultak tótul irni, kezdettől fogva a saját szójárásaikat használták irodalmi nyelvűl. Az archivumokban megőrzött királyi levelek nyelvezetét tiszta csehnek mondja; kritikailag azt is kimutatja, hogy az első tót nyelvemlék a XV. század közepéből való; Miksa magyar királynak a Slovenská Matica Archivjában közzétett leveleit hamisítványoknak tartja. Harmadik értekezésében a szerző állást foglal a tót nyelv russzifikálása ellen, melyet egyes tót irók az utóbbi időkben következetesen űznek és síkra száll a mellett, hogy a magyarországi tót nyelv tisztán használtassék az irásnál, menten a russismusoktól. A cseh kritika (Athenaeum, Prága 1887. 268.) ezen művet méltányolta és szerzőjét felhívta egy nagy tót nyelvtörténeti szótárnak megirására.)
2. Slovenský pravopis. Historickokritický nákres. U. ott. 1890. (Tót helyesirás, történeti és kritikai vázlat, mely a tót helyesirásnak történetét tárgyalja a XV. század óta.)
3. K reči o slovenskom pravopise, U. ott, 1891. (Ezen tót helyesirási javaslatát a tót és cseh kritikák kifogásai ellen ujból indokolta.)
4. Potreba ového slovníka slovenského a madarského. U. ott, 1891. (ezen röpirat bizonyítja az eddigi tót-magyar szótárak elavultságát s egy új tót-magyar szótár szükségességét.)
A Budapesten megjelenő s hazafias szellemben szerkesztett Slovenské Noviny cz. tót lapba számos czikket irt a politikai s társadalmi élet köréből, ezenkívül sok tárczát és nyelvtörténeti czikket is.
M. Könyvészet 1880.
Horváth Ignácz Könyvészete 1887. 1890.
Vlcek, Dejiny Literatury Slovenskej 262. 264. 265. l. és önéletrajzi adatok.