Czakó Zsigmond (szepsi-szentgyörgyi),
szinész és drámairó, Cz. János birtokos nemes, kir. perczeptor és lászlófalvi Velics Katalin fia; szül. 1820. jún. 20. (23-án kereszteltetett) Deésen Erdélyben; szülei úri nevelésben részesítették; iskoláit Kolozsvárt és Nagyenyeden végezte; innét azonban idő előtt távozott, állítólag mivel némely tanulótársaival egy új vallás megalapítása végett szövetkezett, melynek alapelve természettudás lett volna, a mi később Leona cz. drámájában is feltünni látszott. Ez alatt atyja, ki minden vagyonát alchimiai kisérletekre költötte, megbukott, atyjának jó barátai pedig vonakodtak neki segélyt nyújtani; tehát 1840. febr. iskolai pályájának befejezte után szinész lett, egyszersmind embergyűlölő s bizalmatlan. Először Páli Elek társulatánál működött és itt irta Chantrey család cz. első szinművét, de sem ezt, sem Festő és vampyr cz. drámáját, melyet már mint a n. szinház kardalnoka irt, előadásra nem fogadták el. 1842-ben Pestre jött és itt alkalmazták a nemzeti szinház énekkaránál csekély fizetéssel. Midőn a Kalmár és tengerész cz. szinműve egyszerre a legjobb drámairók sorába emelé, a karénekléstől fölmentették, fizetését megjavították és Ráday Gedeon országos főigazgató régibb elavult fordítások kijavításával bizta meg. Pályatársai is versenyezve iparkodtak kedvét éleszteni, jóakaróinak aláirásából gyült összeg árán drámáit kinyomatták és az egész jövedelmet gyámolítására szentelték. Az első siker után irt drámái (Leona és Könynyelműek, először adták a n. szinházban 1847. febr. 25. Ism. Életképek I. 10. és P. Divatlap 10. sz.) azonban az előbbieknél jóval gyöngébbek voltak, a közönség hidegebb, a kritika szigorúbb lett, a mi a különben is beteg kedélyű fiatal költőt kétségbeejtette. Föltette magában, hogy oly művet fog alkotni, mely belbecs és nagyszerűség tekintetében minden eddigi dolgozatát fölülmulja. Ily elhatározással irta meg utolsó történeti tárgyú szinművét, a János lovagot. (Előadták a nemzeti szinházban 1848. márcz. 13. Ism. P. Divatlap 17. sz.) Kész kéziratát nehány barátja előtt felolvasta, kik talán kissé túlszigorúan, de a meggyőződés őszinteségével lényeges hibákat ismertek föl benne s korántsem tarták azt oly kitünőnek, mint maga a szerző. Ez oly leverőleg hatott reá, hogy a baráti körben nyilvánított szigorú birálat után nem sokára, s a nélkül hogy műve előadatását bevárta volna, 1847. decz. 14. a Pesti Hirlap szerkesztőségében főbe lőtte magát.
Munkái:
1. Kalmár és tengerész, dr. 4 felv. Pest, 1845. (Először adatott a nemz. szinházban 1844. nov. 18. Azóta előadták negyvenszer. Ism. P. Napló 1883. 221. Nemzet 234. sz. Németűl Kaufman nund Seefahrer czímmel Benkert (Kertbeny) C. M. által szabadon fordítva 1845. nov. 1. adatott Budán, de a szerző nyilatkozata szerint, saját művére semmi tekintetben nem ismert.)
2. Végrendelet, dr. 5 felv. U. ott, 1845. (Először aug. 21. Ism. P. Divatlap 1847. 3. sz. Greguss Ágost Tanulmányai II. 10. Egyetemes Könyvtár 30. Bpest, 1889.)
3. Leona, tragédia 4 felv. előjátékkal. Pest, 1846. (Először aug. 17. Ism. a Honderűben Zerfi. Megjelent a Magyar Könyvesházban is 11. Bpest, 1875.)
4. Mari, egy anya a népből, népszinmű 4 felv. Dennery és Maillan után ford. U. ott, 1846.
5. Czakó Zsigmond összes művei. Sajtó alá rendezte és életrajzzal bevezette Ferenczy József. Bpest, 1883-84. (Nemzeti Könyvtár XXXIV. XXXVII. Ism. Egyetértés 1883. 158. sz.)
Polemizált Egressy Gáborral az Életképekben; a Pesti Hirlapban (1847. 848. sz.) egy czikket közölt: A nemzeti szinház jelen igazgatási formájáról; ezeken kivül az egykorú lapokban egyéb tőle nem jelent meg. Hátrahagyott szinművei közül még szinre került Szent László és kora (1854. decz. 6. Ism. Greguss Ágost Tanulmányai II. 24. Előadták még a nemzeti szinházban 1860. jan. 1. és 1882. aug. 25. is. Ism. Badics Ferencz a Fővárosi Lapokban 1882. 194. sz. és Keszler József az Ellenőrben 1882. 435. sz.), mely a Délibáb cz. lapban (1853.) jelent meg. Emlékkönyvbe (Pest, 1843. márcz. 6.) irt versét hozta a Hölgyfutár (1861. 38. sz.), 1445. és 1845. Drámai anagógiá-ját a Főv. Lapok 1868. és két levelét Pest, 1843. okt. 13. és 1844. márcz. 6.) a kolozsvári Ellenzék (1887. 252. sz.), Áldozat és hála cz. szinműve, melyet 1844-ben irt, szintén nem került előadásra.
Arczképét Barabás 1846-ban rajzolta kőre s Walzel A. F. nyomtatta névaláirásával együtt Pesten.
Pesti Divatlap 1845. II. 32. sz.
1847: Életképek II. 26. sz. (Cz. emléke Jókaitól.) M. Szépir. Szemle II. 26. sz. Honderű II. 2. sz. Pesti Hirlap 1002. sz.
Ujabbkori Ismeretek Tára II. 290.
Ferenczy és Danielik, M. Irók I.
Hölgyfutár 1855. 249. (Dobsa Lajos.)
Pester Sonntagsblätter 1885. 49. sz.
Wiener Theaterzeitung 1856. 233-225. sz.
Vahot Imre Nagy Képes Naptára 1856-ra arczk.
Magyarország és a Nagyvilág 1867. 44. (Sirköve rajzával.) 1874. 14-17. sz. (Berczik Árpád.
Kisfaludy-Társulat Évlapjai Uj F. VII. (Jókai Mór.)
M. Polgár N. Naptára 1873.
Fővárosi Lapok 1877. 87. 88. sz.
Vasárnapi Ujság 1878. 10. 44. sz. (Siremléke.) 1886. 328. sz.
Figyelő X. XIII. 183. l.
M. Polgár 1886. 285. (Cz. és Leonája.)
M. Könyvészet 1886.
Erdélyi Hiradó 1890. 295. sz. (Cz. Zs. életéhez, özv. Cz. Jánosné emlékirataiból.)
Beöthy Zsolt, M. Nemz. Irod. Ism. II. 110.
Petrik Bibliogr.
Nemzeti Szinházi Zsebkönyvek és gyászjelentés.