orvosdoktor és ev. ref. lelkész, előbbinek fia, szül. Losonczon; hazájában végezte iskoláit, mire a franekerai akadémiára ment, hol a theologiát és orvosi tudományokat 1700-tól hallgatta. Miután ott 1702-ben orvosdoktori oklevelet nyert, hazájába visszatért és előbb Ácson Komárommegyében, majd Győrött orvosi s egyszersmind lelkészi hivatalt viselt. A zőnyi kettős leányt ő vitte magával közszemlére egész Európában, ezeknek képét is kiadta latin versekkel, melyeket Weszprémi közöl; utazása három évig tartott és ez idő alatt sok pénzt gyűjtött. Utolsó éveiben sokat foglalkozott az alchimiával. Meghalt 1733-ban.
Munkái:
1. Dissertatio inauguralis medica de rhachitide. Franequerae, 1702.
2. Isten eleibe felvitetett lelki áldozat, avagy áhitatos könyörgések. Győr, 1736.
Kéziratban: Tragoedia podagrica. A köszvénynek rendszerint való folyásáról irt discursus. Győr, 1715. (még Weszprémi idejében másolata sok kézben forgott, egy példány megvan a n. múzeumban is) és Praxis medica Csuziana. (Magyarul irva az orvosságok és betegségek ismertetése.)
Levelezése a marburgi egyetemi tanárokkal megvan a casseli országos könyvtárban.
Bod, M. Athenas 314.
Weszprémi, Succincta Med. Biogr. I. 26. Cent. Alt. P. Post. 285. 454.
Horányi Memoria i. 450. III. 456.
Közhasznú Esm. Tára III. 462. (A. Balogh Pál.)
Szinnyei Könyvészete.
Tört. Tár 1887. 197. l.
Petrik Bibliogr.