theol. doktor, görög kath. nagyprépost, szül. 1791. jan. 26. Uj-Kemenczén Ungmegyében, hol atyja gör. kath. lelkész volt; középiskoláit Ungvárt és Pesten végezte. Fölvétetvén a munkács-egyházmegyei papnövendékek közé, a hittani négy évi kurzust az ungvári theol. lyceumban végezte. 1817-ben áldozó pappá szenteltetett, mire ugyanott mint gymnasiumi tanár működött. 1819-ben a szent Ágostonról cz. bécsi felsőbb papképző intézetbe küldetett föl, hol 1823-ban theol. doktor lett. Hazatérte után hajdúböszörményi lelkész volt három évig; 1827-ben Ungvárra főgymnasiumi igazgatóvá s kanonokká neveztetett ki. 1831-ben Pocsy püspök halála után káptalani helynöknek választatott meg. Nagypréposttá csak 1844-ben lett előléptetve, minthgoy Popovics Bazil püspökkel éles viszálkodásban élt. Meghalt 1862. okt. 2. Kitünt mint hatásos egyházi szónok, kiváló paedagogus és képzett theologus.
Értekezései: A figyelemről és De dispensationibus ecclesiasticis lefordítva: Az egyházi felmentésekről, megjelentek a Felvidéki Sionban (1889. és 1890.); De dissolubilitate matrimonii ex capite adulterii, rutén nyelvre lefordítva megjelent Lisztok cz. folyóiratban (1888. ford. Zsatkovics Kálmán.)
Kéziratban: Ünnepi, vasárnapi, nagybőjti és gyászbeszédek (magyar nyelven); Vasárnapi, ünnepi és nagybőjti szent beszédek (18 szent beszéd ruthén nyelven); ezek közül egy füzet, mint a Felvidéki Sion melléklete megjelent (Ungvár, 1889., ford. Zombory Kornél); Paedagogia és Methodica, tankönyv (ruthén és magyar nyelven.)
Homicskó Sándor rutén naptára 1865. és Dr. Mikita Sándor szives közlése.