ev. ref. püspök; 1619-ben a heidelbergi egyetem hallgatója volt; azután a nagy-enyedi Bethlen-collegiumhoz hívták meg rectornak, hol 1623-ig tanított, mikor esperes lett és 1640 körűl I. Rákóczi György fejedelem udvari papja s 1650-től erdélyi ev. ref. püspök volt haláláig, mely 1660. vége felé történt.
Munkája: Temetési pompa. Várad, 1646. (Halotti prédikáczió, melyet iktári gr. Bethlen Péternek, Hunyadmegye főispánjának temetésén 1646. nov. 4. tartott. Többekével együtt.)
Határozata az eresztvényi és rétyi gyülekezetek közt fenforgó vitás ügyben 1653-ból. (M. Prot. Figyelmező 1872. 385. l.) Két levele Bethlen Istvánhoz 1636-ból. (Tört. Tár 1885.)
Veszprémi Succincta Med. Biogr. IV. 242. 268.
Bod, Szent Polikarpus 90.
M. Sion 1867. 497.
P. Szathmáry K., Bethlen Főtanoda Története 32.
Molnár Aladár, Közoktatásunk I. 581. 586.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár i. 338.
Tört. Tár 1890.