ügyvéd, szül. 1836. decz. 25. Nyír-Bogdányban Szabolcsmeyében, hol atyja jegyző volt; a gymnasiumot a debreczeni ev. ref. főisolában végezte s 1856-ban Nagy-Szalontán egyházi hivatalba lépett, mely pályán 13 évig működött. 1869-től mint magán ember az irodalommal foglalkozott. 1873-tól a nagyváradi akadémián jogot hallgatott és ezt végezve, letette a birói államvizsgát. Három évi ügyvédi gyakorlat után ügyvédi oklevelet nyert és azóta mint gyakorló-ügyvéd Nagy-Szalontán működik.
Az irodalommal 1867 óta foglalkozik, előbb a Prot. Egyh. és Isk. Lapba, majd a Népzászlója, Szabad Magyarország és Magyar Ujság cz. lapokba irt névvel, vagy Bihari álnév alatt és névtelenűl; a M. Ujságnak levelezője volt 1873 őszeig; ekkor fölhagyott az irodalommal és csak 1889-ben a Nagy-Szalonta és Vidéke cz. lap keletkezésével irt ismét ezen lapba szépirodalmi tárczákat és vezérczikkeket, többi közt Lovassy László elfogatásáról; 1890. szept. 15. óta szerkeszti a lapot.
Munkája: Nagy-szalontai népkör emlékkönyve. Nagy-Szalonta, 1869.
Önéletrajzi adatok.