ev. ref. lelkész és esperes, szül. 1822. szept. 1. Enyingen Veszprémmegyében, hol atyja mészáros mester volt; 1832. ápr. havában a pápai főiskolában kezdette középiskolai tanulmányait, hol tanulói pályája alatt a gymnasiumi tanulók énektanításával, 1845-46-ban pedig a III. gymnasiumi osztály tanításával bízták meg. 1846. okt. 1. a győri egyház hivta meg akadémikus rektorságra, hol négy évig szolgált. Miután lelkészi vizsgáját letette, 1850. decz. 3. a szent-gáli egyházban alkalmazták segédlelkészűl; 1852. márcz. 12. a balaton-kövesdi egyház hivta lelkésznek; innét 1855. márcz. 12. Alsó-Örsre, 1866. márcz. 12. Szent-Gálra ment lelkésznek, hol olvasó-egyletet és az uzsora veszedelmei ellen 1870-ben kölcsön segélyző-egyletet alapított. A veszprémi ref. egyházmegye 1861-ben számvevőjévé, 1868-ban tanácsbirájává, főjegyzőjévé s 1874-ben esperessé választotta. 1878-tól elnöke volt az egyházkerületi tanügyi bizottságnak, 1881-től az egyetemes tanügyi és énekügyi bizottságnak. Tagja volt a főiskolai igazgatótanácsnak is. Meghalt 1891. nov. 13. Szent-Gálon.
Munkája: Egyházi beszéd, melyet elmondott Veszprémben 1878. jún. 16. tartott kerületi gyűlés alkalmával. Pápa, 1878.
Dunántuli Prot. Lap 1891. 47. sz. (Thury Etele.)