ev. ref. püspök, szül. 1707-ben Tatában Komárommegyében és az ottani iskolában atyjának Cs. Istvánnak felügyelete alatt tanult; innét 1727-ben a felsőbb tudományok tanulására Debreczenbe ment, hol 1736-ig a lelkészi hivatalra is képesítette magát; azonban megváltoztatta szándékát, világi emberré lett és megnősült. Később ismét a papi pályára szánta magát és 1740-ben ujvárosi lelkésznek választották innét 1742. aug. 16. külföldi akadémiákra indult; visszatérve 1743-ban Szoboszlón lett predikátor, honnan 1748-ban Debreczenbe hivatott; 1762-ben esperes, 1763-ban püspök lett. Hires szónok és kitünő műveltségű férfiú volt; a német és franczia nyelvet is birta. Meghalt 1765. jún. 25.
Munkái:
1. Kegyelem szövetségének titkába való bevezetés, Lampe Fridrik Adolf után ford. Debreczen, 1744.
2. A Szent Irás épületes és idvességes olvasására való tanácsadás. U. ott, 1751.
3. Katekhismusi házi kincs. Stehelin után ford. Kolozsvár, 1752. (Névtelenűl.)
4. Egy hétre való elmélkedések és könyörgések, az Úr vacsorájához való készülettel egybe. Moulin Péter után ford. Debreczen, 1758.
5. Az igaz kegyességnek kezdete és előmenetele. Doddridge Filep után ford. U. ott, 1761.
6. Nebo hegye, melyen megholt Moses az Urnak szolgája, és e szerént leiratott néhai tek. nemz. és vitézlő Domokos Márton urnak halála. U. ott. 1764. munkáit Tatai Ferencz név alatt adta ki.
Weszprémi, Succincta IV. 369.
Tóth Ferencz, Helv. vall. Túl a Tiszai Püspökök Élete. 166.
Protestans Szemle 1891. 405.
Petrik Bibliogr.