Csernátony Lajos (alsó-csernátoni Cseh),
országgyűlési képviselő, szül. 1823. aug. 21. Kolozsvárt székely nemes családból; tanulmányait szülővárosában a ref. kollégiumban végezte. Csakhamar a nyilvános pályára lépett. A szabadságharcz idején Kossuth titkára s a Márczius Tizenötödike egyik szerkesztője volt. 1848. nov. 11. a honvédelmi bizottmány titkára lett. 1849-ben képviselővé választatott, de nem igazolták. Április végén hivatalos iratok átadása végett Teleki László grófhoz Párisba küldetett. A világosi katasztrófa után külföldre menekült; itthon az osztrák hadi törvényszék 1851. szept. 22. in contumaciam halálra itélte s nevét a bitófára akasztották. Bonaparte Lajos államcsinjéig Párisban élt és czikkeket irt Magyarországról a franczia lapokba. Czikkei s a hazájába küldött levelei rendkivül vörös szinűek voltak; e levelei miatt összetűzött Teleki László fróffal, ki azt hitte, hogy ezek kárára vannak a magyar ügynek, később azonban kibékült vele. Az államcsiny kormánya csupa gyanúból, hogy mint levelező nem az ő érdekében ir s veszedelmessé válhatik rá nézve, ráparancsolt, hogy 24 óra alatt hagyja el Francziaországot. Londonba költözött tehát, majd mint tanító a sommerseti grófság egyik városkájában Bridgewaterben telepedett le; itt közel két évig lakott Simonyi Ernővel 1853 végén Kossuth nővérei meghivására Amerikába ment s mint az európai ügyek rovatának vezetője a new-yorki Times-nél nyert alkalmazást hetenkénti száz frank fizetéssel. Itt hét hónapig tartózkodott, midőn a lap őt mint levelezőjét Londonba küldte; e lapon kivül a new-yorki Independence-be is dolgozott. Ekkor szembetegség érte, közel volt a megvakuláshoz, de meggyógyult és tanító lett St.-Andrewsben és Edinburgban. 1860 nyarán Nápolyba ment Garibaldihoz s hadbiró lett a magyar legióban, melytől azonban nem sokára megvált és 1861-ben Turinba ment; onnan Türrel kis utazást tett Párisba s Londonba. 1864. áprilisig Turinban lakott. 1867-ben, a koronázás előtt, kegyelemkérés nélkül jött haza; még itthon is special correspondent minőségben működött a londoni Morning Star részére, melynek olaszországi leveleit negyedfél évig irta. 1867-ben Budapest-Józsefvárosban választatott képviselővé; 1869-ben ugyanott, 1872-ben Fülöpszálláson és 1875-ben a budapesti Ferenczvárosban választották meg; 1878 óta Fiumét képviseli az országgyűlésen.
Az irodalomban mint jogász 1842-ben Hivatás cz. versével lépett föl a kolozsvári Öröm-dalok cz. emlék-füzetben, melyet gr. Teleki József erdélyi kormányzó tiszteletére adott ki az ottani tanuló-ifjuság. Párisban a National, Presse és Evenement szabadelvű lapok munkatársa volt és halálos itélete kimondásaig a Szilágyi Ferencz által szerkesztett Budapesti Hirlapnak volt párisi levelezője; Párisból Nagy Ignácz Hölgyfutárjának is sok levelet irt Antony és Tony névvel. A Bolond Miskának Skócziából irt Ludas Matyi név alatt czikkeket és a Hazánk és Külföldbe (1865.) saját neve alatt. 1864-ben lett a Morning Star angol levelezője, melynek itthon is tudósítója volt; tőle származtak a magyar koronázási ünnepélyről irt levelek. 1850 és 1867 közt irt a nevezett magyar lapokon kivül a Hon, Fővárosi Lapok (1864-65. 1875.), Szépirodalmi Közlöny s Egressy Gábor lapjába (Szinházi Lapok) leveleket. 1867-től nagy tevékenységet fejtett ki a publicistika terén; kezdetben mint a Hon főmunkatársa, később az Ellenőr szerkesztője, ujabban pedig mint a Nemzet főmunkatársa és a Rovás cz. rovat irója. A magyar publicistikának egyik legkiválóbb alakja; kezdetben a balközépi, majd a szabadelvű programm hive. Szépirodalommal is foglalkozott s különösen angolból kiváló műfordításokkal gazdagította az irodalmat; a Kossuth Albumba (1868.) irta Kmety tábornok menekülését, a Magyarország és Nagyvilágba (1868.) A skót tavak vidéke télen cz. czikksorozatot sat.
Munkái:
1. Képek az alsóház történetéből. Palgrave Reginald után angolból. Pest, 1870. (Uj czím-kiadás. Bpest, 1888.)
2. Egy világpolgár levelei. Goldsmith Oliver után angolból. Pest, 1872.
Szerkesztette a Márczius Tizenötödikét 1848-49-ben Pesten és Debreczenben Pálffy Arberttel együtt; az Ellenőr politikai napilapot alapította és szerkesztette 1869. márcz. 1-től 1877. febr. 5-ig.
Magyar Hirlap 1851. 568. sz.
Danielik, Magyar Irók II.
Hazánk s a Külföld 1867. 23. sz. arczk.
Magyarország és a Nagyvilág 1867. 40. sz. arczk.
Igazmondó 1870. 9. sz. arczk.
Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Uj folyam. VII. 255. l. (Jókai Mór.)
M. Könyvészet 1878. 1888.
Petrik Könyvészete.
Kákay Aranyos Nr. 2., Ujabb Országgyűlési Fény- és Árnyképek. Pest. 1877.
Bakk Endre, Bak és Jancsó család története 192.
Halász, Országgyűlési Almanach. Képviselőház 31.
Sturm, Uj Országgyűlési Almanach 189.