ev. ref. tanár, Cs. István és Végh Katalin fia, szül. 1647. aug. Kocson Komárommegyében; innét vette előnevét, sőt sokszor csak Kocsi Bálintnak irják; 1664. máj. a debreczeni iskolába küldték szülei; itten elvégezvén tanulmányait, 1670-ben Munkácsra ment tanítónak, de már három hónap mulva a jezsuiták és Báthori Zsófia üldözései elől visszament Debreczenbe s itt tanult, közben utazott is Erdélyben. 1671. máj. hazájába visszatért; ekkor Pápára hivták meg iskolaigazgatónak. 1674. márcz. 5-re a pozsonyi vérbiróság elé idéztetett, de a kívánt térítvényt ő is vonakodott aláirni; ezért elvtársaival együtt bilincsekbe verve Lipótvárra vitték, onnét pedig Triestbe s Nápolyba gályarabságra. 1676. febr. 11. Ruyter Adorján hollandi admirál által a többiekkel együtt kiváltatván, Svájczba menekült, míg végre a protestans államok közvetítése mellett 1678-ban visszatérhetett hazájába s ismét folytatta tanári hivatalát Pápán; ugyanazon évben székfoglaló beszédet is tartott. Ezután bizonytalan élete pályája; legvalószinűbb, hogy Pápán halt el. Thaly Kálmán szerint azonban 1705 őszszel, mikor Bottyán János kurucz generális Pápát ostrommal bevette, szolgálatába állott mint titkár, Börölley Mihály társával együtt; Cs. a gyakran emlegetett Bálint deák és a tábornok hadi parancsainak, proklamáczióinak, hivatalos rendeleteineik és protectionalis leveleinek egyik fogalmazója. Hiven szolgálta a tábornokot haláláig, sőt annak özvegye gr. Forgách Julianna szolgálatában is megmaradt és a szatmári békekötést is túlélte.
Az egész üldöztetési pernek, fogságuknak, gályarabságuknak történetét részletesen, megható közvetlenséggel irta le latinúl: Narratio brevis de oppressione libertatis eccl. Hung. czímmel (kézirata a nemzeti múzeumban). Ezen munka kilencz könyvét Lampe, Historiae Ecclesiae Reformatae in Hungaria et Transilvania cz. munkájában. (1728. 746-919. l.) kiadta; Bod Péter pedig ezt 1738-ban magyarra fordította, részben átdolgozta, de a munka az akkori sajtóviszonyok miatt ki nem nyomathatván, csak is korunkban jelenhetett meg: Kősziklán épült ház ostroma, Kocsi Csergő Bálint latin munkája után fordította felső-csernátoni Bod Péter. Lipcse, 1866. (Kiadta Szilágyi Sándor bevezetéssel s jegyzetekkel, a három utolsó könyvvel, X-XII. fejezet, melyeket Bod nem ismert, a n. múzeumban levő kéziratból megtoldva. Bod eredeti kézirata elveszett, négy másolatával s az eredeti latin szöveggel van a munka egybevetve.)
Levele 1675. okt. 5. (Másolat után a Sárospataki Füzetekben 1863. 756. l.)
Sárospataki Füzetek 1863. (Önéletrajza.)
Rácz Károly, A Pozsonyi Vértörvényszék Áldozatai 1674-ben. Sárospatak, 1874. 101.
Századok 1885. 65. (Thaly Kálmán.)
Petrik Könyvészete.