erdélyi kormányszéki tanácsos, Cs. Mihály itélőmester és Berzenczei Ágnes fia; 1815-ben lett táblai ülnök, 1819-ben gub. tanácsos és már 1826-ban nyugalmazták; az erdélyi országgyűléseken az ellenzékkel tartott és mint irodalombarát nagy tiszteletben részesült. Meghalt 1844-ben.
A magyarok eredetéről irt munkája Berzenczey Miklósnál Monostorszegen elégett.
Munkája: Cajus Cornelius Tacitus historiájának öt könyvei. Ford. Kolozsvár, 1841.
Kazinczy F. levelei hozzá, Széphalom, 1812. jún. 14. (Hazánk és a Külföld 1870. 17. sz.), 1821-28-ból (Ellenőr 1879. 474. 476. sz.). Kazinczynak hozzá irt leveleinek száma a százat meghaladja, melyek a m. tud. akadémia kézirattárában és Cs. M. hátrahagyott kéziratai közt az erdélyi múzeumban vannak.
Toldy Bibliogr. (Tud. Tár 1842. 492.)
Mult és Jelen. 1845. 7. sz.
Kőváry László, Erdély Nevezetesebb Családai 64. l. és Berzenczey István szives közlése.