Cserei Mihály (marosvárszéki nagyajtai),
emlékiró, Cs. János és csíki Cserei Judit fia, szül. 1668. okt. 21. Rákoson (Fel-Csík) előkelő csíkszéki nemes családból; atyja, mint Béldi Pálért kezes, nyolczadfél évig ült Fogarasban börtönben, hol a fiú 1674. okt. 21. megkezdte tanulását, melyet 1678-1685. márcz. 10-ig Udvarhelyen folytatott. Ekkor Teleki Mihály udvarába ment. 1686-ban a nemesi insurrectióhoz csatlakozott, melynél őszig szolgált, mikor a kifárasztott sereg tisztei s a nemesség adott reversalis mellett elbocsáttattak. Innen Teleki Mihály szolgálatába lépett. 1688-ban a Castelli-ezrednél mint tartományi biztost alkalmazták; kevéssel azután a Gavriani ezredhez ment át; 1689-90-ben a bozzai táborozásnál jelen volt és a zernyesti diadal után, hol élete veszedelemben forgott, Tököli hivei közé állott és részt vett ennek keresztényszigeti (Groszau) hadjáratában; jelen volt a fejedelmi beiktatáson, valamint a gyors visszavonuláson. Maga irja, hogy okt. 21. az Oláhországba menekültek közt volt, honnan csak jan. 12. tért vissza. Ezután Leopold hűségére tért és tartományi biztos volt Gavriani mellett, de csak rövid ideig, mert 1692. máj. 6. nagybátyja Apor István mellett commissarius secretariusi hivatalnok volt. 1696-ban, midőn ugyan e nagybátyja kir. kincstárnokká lett, mellette titkári hivatalt viselt. 1697-ben nagybátyja megpirongatván őt, mert kelleténél tovább időzött meghalt testvére György temetésén, e miatti bosszújában megházasodott és okt. 22. megesküdölt a 13-ad féléves Kun Ilonával. Fiatal nejét Cs. Nagy-Ajtára vitte, honnét később viszont Aporhoz ment, ki őt nélkülözni nem tudta. 1699-ben vele volt a segesvári országgyűlésen, honnan Kolozsvárra s innen Apor rendeletéből Deésre ment, üdvözlendő az új kamarai bizottmánynak oda érkezett igazgatóját. Az 1703-ban kiütött kurucz-világgal kezdődött Cs. szerencsétlenségének hosszú lánczolata. Ugy hitte, hogy Görgényben biztos helyen lesz, s bezáratta magát oda, hol azonban annyira kirabolták, hogy családostól éhen hal meg, ha Bánffy László s más főurak nem segítik. Ezenkivül a kuruczok kirabolták jószágait, elhajtották marháit, elorozták ékszereit, ezüstneműit. Görgényben egy év és 3 hónapig volt, mialatt több mint hatvanszor apró csatázó csapatokat vezetett. Görgény bevétele után, családjával együtt Brassóba ment, hol hét évig volt. Emlékiratai készítéséhez itt fogott (1709. decz. 16.), de csak szakgatottan folytathatta, mert Wellenstein tábornok rendelete nyomán a dobolyi, uzoni, csíki hadjáratokban részt vett. A kuruczok, midőn egy éjjel buzát és zabot requiráltak, elfogták, kirabolták és kínozták; végre csodálatos módon megmenekült. Tüstént Brassóba sietett, hol nejét és gyermekeit börtönben találta. Wellenstein tábornok záratta el őket, azon hiedelemben, hogy Cserei magát önkényt fogatta el a kuruczokkal. A tábornok a foglyokat tüstént szabadon bocsátotta. 1707-ben csíki főkirálybiróvá neveztetett ki. Három éven át, fizetés nélkül folytatta hivatalát. A zavarok lecsendesülése után lelépett hivataláról, s utóda, ki hivatalát legfőként neki köszönheté, ezt azzal jutalmazá, hogy őt Alsó-Köher falutól, mely ezelőtt birtokában volt, megfosztá. Csíkból Brassóba s innét Bátosra (Kolozsmegye) ment, hol nyolcz hónapig (1711. máj. 11-ig) ismét tartománybiztos volt. 1712-ben Nagy-Ajtára ment, hol 1713 elején 72 éves atyját elveszté. A kir. kormányszék 1713-ban ujolag rendeztetvén, Cs. brassószéki albiztossá neveztetett ki; miután három hónapig éjjel nappal dolgozott, utalványoztak neki 500 frtot, melyből azonban soha sem látott egy fillért sem. 1719. szept. 19. neje, szülés következtében alig 36 éves korában meghalt. 1721-ben Széki Zsuzsánnával kelt össze. Ezen évben ismét felszólították, hogy államhivatalt vállaljon, de neje betegsége miatt ő maga késvén, a hivatalt más nyerte el. Ennyi csalódás, veszteség (Benkő szerint 18,000 frtnyi kár) s ily érzékeny csapások után visszavonult nagy-ajtai magányába, hol még 34 évet élt családjának és a tudománynak. Meghalt 1756. ápr. 22. Nagy-Ajtán. Az erdélyi tudósokkal, nevezetesen Bod Péterrel levelezésben állott.
Munkái:
1. Nagyajtai Cserei Mihály Historiája. A szerző eredeti kéziratából Kazinczy Gábor által. Pest, 1852. (Ujabb Nemzeti Könyvtár I. Minden gyengéje mellett is nagybecsű s a memoire-stilnek utól nem ért példánya irodalmunkban; az eredeti kéziratot id. Szász Károly ajándékozta a m. t. akadémiának 1850-ben. A munka az 1661-1711. évek történeteit foglalja magában.)
2. Pótlék-megjegyzései Altorjai b. Apor Metamorphosis-ához. Közli Kazinczy Gábor. U. ott, 1863. (Monum. Hung. Hist. II. oszt. 11. köt. a nevezett munka végén.)
Kézirati munkái: Napló, melyet 1698. jan. 2. Nagy-Ajtán kezdett irni, s mely Kemény József hagyományaival, Benkő József másolatában az erdélyi múzeum-egylet birtokában van.
Latin önéletrajza, mely tulajdonképen folyamodvány (midőn ugyanis a csíki főkirálybiró egyik jószágától Alsó-Köhertől megfosztá, folyamodványban leirta szolgálatait; korjellemzés tekintetében becses mű, mert a kuruczvilág okozta szenvedései s veszteségei elbeszlését tartalmazza. Kemény József gróf magáról az eredetiről vett másoaltot, mely megvan az ő Collectio scriptorum XXII. kötetében az erdélyi múzeumban.)
Projectum de reformatione abusuum Transilvanorum, mely még életében el volt terjedve.
Jegyzőkönyve 1716-1728. 8-rét 398. oldal. (Eeredetije a m. tud. akadémia levéltárában.) Ism. Abafi Lajos a Tört. Tárban (1880.)
Családi naplója 1733-48-ig (4-rét 235. lap) a Mikó Imre gróf hagyatékából az erdélyi múzeumba került; ebből a Fővárosi Lapokban 1876. 257. sz. közölte Felméri a gyermekei tanulságára irt Regulákat (Parainesisét.)
Okmánygyűjteménye Monostorszegen Berzenczey Miklósnál elégett.
Névaláirása a Hebe (1826.) mellékletén.
Horányi, Memoria I. 445.
Benkő, Transsilvania II. 294. 466.
Siebenb. Quart. VI. 1796. 223.
Katona, Historia Critica XXXVIII. 895.
Tudom. Gyűjt. 1824. IX. 82. (Rumy.)
Magazin für Geschichte u. Literatur Siebenb. I. 1844-45. 15. 39. l.
M. Akad. Értesítő 1850. 1. sz. 1852. 1. sz. 1853. 112. l.
M. Hirlap 1852. 731-732. sz. (Cs. mint emlékiró.)
Uj M. Muzeum 1853. I. 46. 232. 1855. I. (Szilágyi István.)
Szilágyi Sándor, Erdély Irod. Tört. (Bud. Szemle V. 1859. 46.) és Vértanúk. Pest, 1867. 431.
Történeti Lapok I. 1875. 19. sz.
Ifj. Szinnyei József, Irodalmunk Tört. 7. 77. 89.
Tört. Tár 1881. (Végrendelete) 1890. 400.
Függetlenség 1886. 323. sz. (Cs. gyermekkora.)
Beőthy Zsolt, M. N. Irod. Történet Ism. I. és Berzenczey Miklós szives közlése.