Cserey Farkas (nagy-ajtai idősb),
bölcselettudor, udvari tanácsos és előadó, Cs. Elek táblai ülnök testvéröcscse, szül. 1719-ben Csikszékben Nagy-Ajtán, ősei régi házánál. Kolozsvárt tanult a tudós jezsuita Kaprinai felügyelete alatt és 1742-ben végezte be iskolai tanulmányait és bölcselettudor lett. Korának egyik legműveltebb férfia; a hivatali pályán az erdélyi kanczelláriánál 1761-ben udvari tanácsossá és referendáriussá emelkedett Bécsben és ott élte napjait. 1777-ben Mária Terézia királynétól, ki az erdélyi ügyekben mindig kikérte tanácsát, a krasznai, tasnádi és zilahi uradalmakat kapta. Meghalt 1782. decz. 9. Bécsben.
Munkái:
1. Isten anyjának... szüz Máriának lorétomi litániában lévő nevezetek rendén folyó dicsérete. Bécs, 1772. Képekkel és Nagy-Szeben, 1830.
2. A magyar és székely asszonyok törvénye. Kolozsvár, 1800. (Fia ifjabb Cs. Farkas adta ki.)
Kéziratban maradtak: Költeményei a mohácsi vészről, Buda bukásáról, a török foglalásokról és egyéb történeti tárgyakról; továbbá Valerius Maximusnak a nevezetes beszédekről és tettekről irt latin munkája magyarázva a m. n. múzeumban; egy jogi szótárt is hagyott hátra.
Levele Barcsay Ábrahámnak, Bécs. decz. 10. (Erdélyi Muzeum IV. 170.)
Arczképét Nagy Sámuel metszette rézbe; megjelent az Erdélyi Muzeum IV. füzete mellett 1815-ben.
Palma, Herald. R. Hung. Specimen 75.
Horányi, Memorita és Nova Memoria I. 724.
Benkő, Transsilvania II. 445.
Siebenb. Quart. IV. 1798. 225.
Katona, Historia Critica LX. 722.
Catalogus Bibl. Fr. Com. Széchenyi I. 237. Suppl. I. 125.
Erdélyi Muzeum IV. 1815. arczk.
Nagy Iván, Magyarország Családai III. 137. 139.
Szilágyi Sándor, Erdély Irodalomtört. (Bud. Szemle VI. 1859. 35. 47.
Ifj. Szinnyei J., Irodalmunk Tört.