bölcselet és hittudor, jezsuita tanár, szül. 1641. okt. 28. Rózsavölgyön Nagyszombat mellett; 1657-ben lépett a jezsuita rendbe s tanított bölcseletet Nagyszombatban, egyházjogot, szentirást és theologiát Gráczban, Bécsben és Nagyszombatban (1673-76.). Kolonics Lipót esztergomi primás megbizásából Rómában a vatikáni könyvtárban 1701-1702-ben mint a Péter basilica penitentiariusa kutatásokat tett és buvárlatainak eredményét 11 kötetben a budapesti egyetem könyvtára őrzi; ezek közt: Thesaurus Bullarum, brevium ecclesiac Hungaricae jura privilegia, historiam spectantia (Kaprinai gyűjt. A. XII-XIV. k.). Visszatérvén hazájába, a győri rendház főnöke lett, hol egyúttal a theologusokat tanította; azután a pozsonyi rendházba ment át. A magyarországi zavarok idején a hazában tartományfőnök volt; ekkor a Rákóczi hívei elfogták és Érsekujvárba, majd Nyitrára, végre Munkácsra vitték, hol egy éven túl fogva volt. Közönségesen magyar Ciceronak nevezték. Meghalt 1709. jan. 14. Sárospatakon.
Munkái:
1. Elucidatio historico-chronologica de episcopatu Transilvaniae. Romae (1702. Ivrét.)
2. Decennium Georgii Szécsényi metropolitae Strigoniensis. Tyrnaviae, 1721. (Névtelenűl.)
Kézirati munkája: Descriptio amplitudinis episcopatus Sirmiensis.
Inchoffer Menyhért hires Annales-einek folytatását is ő küldte Rómából.
Bel, Notitia II. 201.
Horányi Memoria (szül. jan. 23-ra teszi) és Nova Memoria.
M. Könyvház VII. 1795. 121.
Catalogus Bibl. Fr. Com. Széchenyi I. 257.
Katona, Historia Critica XXXVII. 700.
Fejér, Historia Academiae 37.
Stoeger, Scriptores.
Uj M. Sion 1879. 203.
M. Könyv-Szemle VII. 1882. 392.