tábornok, szent-István-rend vitéze, szül. 1757. febr. 22. Kőszegen, hol a gymnasiumban, azután a bécsi Löwenburg-féle convictusban tanult 1774-ben mint hadapród (cadet) a Dajassa vértes-ezredbe s 1783-ban mint másodkapitány a modenai vértesezredbe lépett át. A lovakat tanulmányozta, különösen a Hunyadi-féle ürményi ménestelepet; gróf Godiz ezredes által a pótléklovak állományához rendeltetett, hol tanulmányait folytatta s tervet készített a hazai lótenyésztés előmozdítására; ezt II. József császárnak benyujtotta, ki a mezőhegyesi ménestelepet négy négyszeg mértföldnyi területen alapította, melynek fölállításával Csekonicsot bízta meg és lótartalék-parancsnokká (Remont-Commendant) nevezte ki; 1787-ben őrnagy, 1789-ben alezredes, 1790-ben ezredes lett; 1798-ban az olaszországi s Lech melletti hadseregnek és Bécsnek vágó marhával való ellátása reá bízatott; ezt öt évig kezelte; jutalmúl a szent-István rendet kapta s 1806-ban tábornokká léptettetett elő. Meghalt 1824. ápr. 26.
Munkája: Praktische Grundsätze die Pferdezucht betreffend. Pest, 1817.
Hesperus XXVII.
Ersch und Gruber, Allg. Encyclopaedie XX. 275. (Rumy.)
Szinnyei Könyvészete.