cs. és kir. kamarás, id. Cs. Vilmos és nedeczei Nedeczky Hedvig fia, szül. 1843. máj. 19. Tengeliczen Tolnamegyében; iskoláit Budapesten végezte, mire 1860-ban Tolnavármegyénél mint jegyző működött és csakhamar tiszt. főjegyző lett. 1866-tól 1870-ig beutazta Európát. 1868-ban a kamarási méltóságot nyerte; a képzőművészeti társulat választmányának tagja. Jelenleg hitbizományi birtokain Tengeliczen gazdálkodik.
Költeményeket, beszélyeket, úti rajzokat, művészeti czikkeket és tárczákat irt részint neve, részint Vilmos álnév alatt a Fővárosi Lapokba (1866: Róma villái és Sárköz népéről), Arany Figyelőjébe, P. Naplóba (1866: Olaszországi visszaemlékezések. A Laokoon és az Utolsó vacsora), Hazánk és a Külföldbe (1867: Kirándulás Pompejibe), Magyarország és a Nagyvilágba (1867: A nápolyi Certosa.)
Munkái:
1. Vilmos nehány költeménye. Pest, 1863.
2. Rövid élet. Elbeszélés. U. ott, 1864. (Vilmos névvel.)
Pályázatot hirdetett 1881-ben 40 aranynyal Garay János életrajzára, melyet Ferenczy József irt meg. (Bpest, 1883.) Cs. a példányok nagy részét a tolnamegyei iskolák számára kiosztatta.
Petrik Könyvészete és önéletrajzi adatok.