jogtudor, takarékpénztári igazgató, szül. 1854. okt. 8. Váczon földmives szülőktől; a gymnasiumi hat osztályt szülővárosában a kegyesrendieknél végezte; a hetedikből magánúton két hónap alatt elkészülvén, Budapesten tett vizsgát és ugyanitt a kegyesrendieknél járta a nyolczadikat; 1873. okt. az egyetem jogi szakára iratkozott be s a két alapvizsgálaton kivül 1876. okt. 28. az államvizsgálati, 1877. máj. 11. a jogtudományi államszigorlatot letettes okt. 19. Petko Medard budapesti ügyvédhez joggyakorlatra lépett. Első évi joghallgató korában mint egyéves önkéntes Budapesten a 38. Molináry gyalogezredben szolgált; utóbb áttétetvén a 32. sz. gyalogezred tartalékába, részt vett Bosznia occupatiójában, honnét csak 1879. jan. 11. bocsátották szabadon. Haza érkezvén folytatta joggyakorlatát és 1882. jún. 3. jogtudorrá avatták. 1883. márcz. 18. Vácz város megválasztotta tanácsosává; jún. 30. ügyvédi vizsgát tett és 1885. januárban Váczon ügyvédi irodát nyitott; 1888. szept. városi helyettes tiszti ügyészszé választatott és 1889. véglegesíttetett állásában. 1888-ban a váczi tűzoltók megtették főparancsnokukká, s 1891 nyarán az országos tűzoltó szövetkezet Sopronban a központi választmány tagjává választotta. 1891. febr. 2. a váczi takarékpénztár igazgató-tanácsosa s márcz. 5. vezérigazgatója lett.
Irodalmi munkásságát az Ompolyi szerkesztése alatt megjelent Váczvidéki Lapban kezdette (1874-75.); utóbb mint ügyvédjelölt a Magyar Jogászba irt nehány kritikai közleményt a perrendtartási novella s a végrehajtási törvény életbeléptetése alkalmából; a Váczi Közlönynek 1881-től 1887 júniusig állandó munkatársa volt. Leginkább közgazdasági, közigazgatási czikkeket és több életrajzot irt, többi közt Kovács Pál váczi kanonokét; irt utleirásokat és karczolatokat, megirta katonai élményeit. Alapította, szerkesztette s néha egymaga megirta a Váczi Hirlapot 1887. júl. 3-tól 1891. márcz. 29-ig.
Ország-Világ 1890. 51. sz. arczk. (itt neve hibásan van Cs. Sándornak irva) és önéletr. adatok.