kegyesrendi tanár és hitszónok, szül. 1737. szept. 19. Nagy-Emőkén Nyitramegyében nemes családból; elvégezvén a bölcseleti tanulmányokat, 1754-ben a kegyesrendiek szerzetébe lépett, a grammatikai osztályt néhány évig tanította s mint magyar hitszónok húsz évig Nyitrán, Debreczenben, Szegeden, M.-Szigeten, Szent-Annán (Aradm.), Kecskeméten és Nagy-Károlyban működött. Meghalt 1806-ban Kolozsvárt.
Munkája: Főtisztelendő Goffine urnak apostoli és evangyeliomi tudományra oktató könyve. Első és második vagyis Innepi része. Pest, 1790. 1793. (Két kötet.) Harmadik, az az Imádságos része. Kolozsvár, 1798. (Ezt a munkát ő fordította először magyarra, azóta javítva többször és az 50-es években a Szent-István-Társulat kiadásában jelent meg.)
Horányi szerint sajtó alá készen voltak egyházi beszédei is.
Horányi, Nova Memoria 701. és Scriptores Piarum Scholarum I. 574.
Katona, Historia Critica XLI. 572.
Catalogus Bibl. Fr. Com. Széchenyi I. 425.
Figyelő VI. 337.