hittudor, protestáns lelkész, szegény hussita paraszt családból született 1475. vagy 76-ban Weissenkirchenben Ausztriában (Czwittinger magyar származásúnak tartja); Celtes alatt Bécsben tanult és 1505-ben lelkészszé avatták; Ferrarában licentiatusi rangot nyert, azután Rómába ment és onnét Budára, hol 1510-ben 200 aranynyal javadalmazott állást nyert. A reformatióhoz való vonzalma fogságba juttatta, melyből csak hosszabb idő mulva szabadult ki. 1524. máj. 9. Vittenbergában beiratkozott, de már 1525-ben ismét visszatért Magyarországba s ismét 38 heti fogságot szenvedett. Melanchthon 1526. júl. 1. Vittenbergából Nürnbergbe küldte, hogy itt az uj gímnasiumnál tanárságot szerezzen magának; ugyanazon év őszén Liegnitzbe kapott meghivást az ottan alapított akadémiához; de ez nem lendülhetett föl, mert 1527. ápr. Magyarorzságba tért vissza, hol azonban nem kapott állást. Ezután Joachimsthalban tartózkodott és megnősült; onnét Luther 1528. márcz. Vittenbergába hivta s 1529. tavaszán a zwickaui második lelkészi hivatalt eszközölte ki neki. Az ottani tanács és lelkészek közt támadt surlódások onnan is elűzték 1531. júliusban, mire ismét Luther vette őt barátságába s Wizel halála után a niemecki (Vittenberga melletti) lelkészi hivatalba helyezte be. 1537. tavaszán Cruciger és Melanchton ellen heves támadást intézett, de Luther mint békítő járult közbe s júliusban az eislebeni lelkészi állást fogadtatta el vele, később pedig az időközben (1539) hittudorrá avatottat Luther a reformtiónak Brandenburgban való terjesztésére segédűl hivta meg. Meghalt Luther után és 1546. ápr. 6. előtt mint stendali superintendens. Luther nagyrabecsülte állhatatossága s hűségeért.
Munkája: Ursach warum Ungarn verstöret ist, und jetzt Oesterreich bekrieget wird. Zwickau, 1529.
Cellius Mihálynak Vorlegung neuer Irrthumb und Schwermerey. Wittenberg, 1534. czímű munkájához előszót irt.
Moller (Joh.), Homonymoscopia. Hamburg, 1697.
Czwittinger, Specimen, 101.
Jöcher-Adelung, Allg. Gelehrten-Lexikon. (Fortsetzung.) II. 462.
Ábel Jenő, Egyetemeink a középkorban. 44. 92. l.
Allg. Deutsche Biographie IV. 475.