Comenius (Komensky, Komenius) János Ámos,
sárospataki tanár, szül. 1592. márcz. 28. Nivnitzben, Magyar-Brod mellett Morvaországban, hol atyja Komensky Márton molnár volt; 1604-ben árvaságra jutott és nénjéhez Strasnitzba költözött; itt járt iskolába s megismerkedett Drábik Miklóssal. 1630. márcz. 30-tól Heilbronnban (Nassau) tanulta a theologiát, hol Alstedt legnagyobb befolyással volt reá. Miután még 1613. jún. 19-től fogva a heidelbergi egyetemet is látogatta s egy ideig Németalföldön tartózkodott, 1614-ben visszatért hazájába s a cseh-morva testvérek iskolájának tanára lett. A cseh-morva testvérek a zeraviczi zsinaton 1616. ápr. 26. egykori iskolatársával, Drábik Miklóssal együtt lelkészszé avatták. Székfoglalója gyanánt 1617-ben kiadta cseh nyelven az Elnyomott szegények fohászai cz. munkáját. 1618-ban a fulnecki (Morvaország) egyház megválasztotta lelkipásztorává. Ő ismertette meg először hiveit a méhészettel; az első méhkasok Magyarországból kerültek Fulneckbe. Magyarország felvidékéről származott C. első neje is, kivel ez időtájt kelt össze. A fehérhegyi csata (1620. nov. 20.) után megfosztatott papi hivatalától; a spanyol hadak 1621-ben Fulnecket kirabolták, feldúlták és a lángok martalékává tették; iratai is, melyeket e három év alatt szerzett, áldozatúl estek. 1622. okt. Brandeisba Csehországba vonult családjával; itt halt el neje s fia, mire a maga s mások vigasztalására megirta Az árvaságról cz. művét. A világ labyrinthjét, a cseh prózának ezen gyöngyét, 1623. decz. 13. nyújtotta át pártfogójának, Žerotin Károlynak. 1624. szept. 3. nőül vette Cyrill Jánosnak, a cseh-morva testvérek püspökének leányát. Üldözött társainak menedéket keresve Lengyelországban járt; útközben Sprottauban megismerkedett Kotter Kristóffal és a két Vechnerrel. Kotter látomásait isteni erővel biróknak tartotta s utóbb cseh nyelvre lefordította. 1626-ban visszatért Brandeisba. 1628. febr. 8. kivándorló társaival Lissába Lengyelországba érkezett, hol a gymnasiumban alkalmazást nyert. Az 1632. zsinat megválasztotta jegyzőjévé s egyszersmind meghagyta neki, hogy a testvérek összes iskoláiban levő ifjuság neveléséről gondoskodjék; az 1635. zsinat pedig a lissai gymnasium szervezésével bizta meg. Lissa városa méltányolva fáradozását, a lelkészi hivatallal tisztelte meg és a gymnasium igazgatásával is megbizta, melyet 1641-ig vezetett. A pansophiai eszmék megvalósítása s a testvérek érdekében 1641 szept. 21. Angolországba érkezett itt azonban nem vlósíthatta meg terveit és 1642. ápr. Geer Lajos gazdag svéd kereskedő meghivására ennek birtokaira Svédországba utazott, hol anyagi gondoktól menten dolgozhatott; azonban ott sem maradhatott sokáig, hanem Elbingbe, Poroszországba ment, hol házat vett és letelepedett családjával. 1646 végén Svédországba utazott, hol egy háromtagú bizottságnak számot adott elbingi működéséről és ott kiadott munkáiról. 1647-ben a testvérek egyhangúlag őt választották meg az elhalt Justinus püspök utódjának, mire, hogy uj hivatalát elfoglalja, Lissába költözött. Azonban alig hogy megérkezett, 1648. aug. 27. meghalt második neje is. A gondos atya, hogy öt gyermeke ne maradjon anya nélkül, nőűl vette Gajuzow Jankát. Az osnabrücki béke 1648-ban kizárta Csehországot a békekötésből, mi által a testvérek utolsó reménye is eltűnt, hogy hazájukba visszatérhessenek és igy egyházuk föloszlásnak indult. C., ki I. Rákóczy Györgynek meghivását (1648.) a gyulafehérvári tanszékre nem fogadta el, 1650-ben özvegye Lorántfy Zsuzsánna fölszólítására hajlandó volt hazánkba jönni; előbb tanácskozott hiveivel Szakolczán és Puchón, azután elment Sárospatakra, hol Klobusiczky András fejedelmi tanácsos előtt késznek nyilatkozott a tanszék elfoglalására s az iskola reformálására, ha abba hitsorsosai beleegyeznek Ez megtörtént és igy C. 1650. nov. 20. családjával Sárospatakra érkezett. Ezt leginkább Drábik jóslatainak köszönhetjük, melyek azt a reményt táplálták, hogy a testvérek jövője az erdélyi fejedelmek jóakaratától és fegyvereik győzelmétől függ. Megérkezte után nov. 24. tartotta székfoglaló beszédjét, melyben a művelt és barbár nép közt tanulságos párhuzamot vont, melylyel a magyar nemzet figyelmét a közművelődés ügyeire akarta terelni. 1651. febr. 13. és márcz. 14. megnyilt a C. által, az ő eszméi értelmében szervezett latin iskola vestibulumi, januai s 1652. jan. 10. atriumi osztályaival, melyeknek élén tanítókúl Tolnai István, Kaposi Pál és Ecsedi János álltak. Hogy a realiákat is behozta a latin studiumok közé, az több mint valószinű, s az által, hogy a testi gyakorlatokat megkedveltette, megvalósítója lett a csak később egész jelentőségében felfogott testgyakorlás eszméjének. C. szerette volna, ha a fejedelem kibővíti az iskolát; ez azonban csak lassan akarta fejleszteni. C. ezzel nem volt megelégedve, szeretett volna eltávozni, de a fejedelemnő s idősb fia György kérelmére egy ideig még hazánkban maradt. Maradásra birták őt ezenkivűl Drábik jóslatai, melyek megbizhatóságában sokan kételkedtek, de melyek Rákóczy Zsigmondra, kit a «Babylon» a habsburgok elleni háborúra serkentettek, s Comeniusra nem csekély befolyást gyakoroltak. Kellemetlenűl hatottak rá tanártársai irigykedése s a tanulók restsége is, mely utóbbit ki akart irtani Fortius redivivus-ával. S midőn ez sem használt, behozta az iskolai drámákat. 1651-ben előadatta a dialogizált Januát. A siker általános volt. A közkivánatnak engedve, még vagy nyolcz ily januadrámát irt. Ekkor támadt egy bevezető képes könyvnek eszméje is, mely az Orbis pictus alakjában megvalósult. Drábik jóslatai azonban C. tartózkodását hazánkban megrövidíteni igyekeztek. 1654. jún. 2. egy szép beszédben búcsút vett a magyaroktól, lelkökre kötvén a nemzeti nyelv művelését, mint a mely legbiztosabb alapja a nemzeti kulturának. (Magyarúl megjelent a N. Nőnevelésben 1881.) Lissába érkezve azon szomorú hírt vette, hogy pártfogója Geer Lajos meghalt; C. egy hazánkban nyomatott műben szépen és hálásan emlékezik meg róla. Már 1656-ban a lengyelek elfoglalták Lissát és a földdel egyenlővé tették. C. legtöbb kézirata, évtizedes szellemi munkájának gyümölcse lángok martaléka lett. Szegénységgel küzdve, családjával Amsterdamba menekült, hol Geer Lőrincz szivességéből nyugodtan, de folytonos munkával élte le hátralevő napjait. A cseh-morva testvérek egyesülete ez időben megszünt szerepelni. Meghalt 1670. nov. 22. Amsterdamban.
Munkáiból már Adelung 90-et sorol fel, a hazánkban irottak megjelentek az Opera Didactica Omnia (Amstelodami, 1657.) cz. gyűjtemény III. részében, mely ívrét 1064 hasáb. A hazánkban önállóan megjelentek a következők:
1. Janua Linguarum Reserata Aurea. Coronae, 1638. (4. kiadás. latin és német. 9. k. Lőcse. 1644. 10. k. U. ott, 1655. és 1658.)
2. Januae Linguae Latinae Reserata Aurea... in usum Scholae Varadiensis, juxta Belgarum editionem postremam, accuratam et auctam, in Hungaricam linguam translata per Stephanum Beniamini Szilágyi. Varadini, 1643. (Latinúl és magyarúl. Bártfa, 1643. Lőcse, 1649. 1693. 1698. 1724. Kolozsvár, 1673. Debreczen, 1700.)
3. Januae Linguae Latinae Vestibulum, in usum illustris paedagogei Albensis Hungarice redditum. Varadinii, 1643. (Latinúl és magyarúl. Bártfa, 1643. 1698. Lőcse, 1649. 1697. 1703. Kolozsvár, 1673. Kassa, 1676. 1673. Debreczen, 1722. 1724. 1727. 1729. 1737. Pozsony, 1747.)
4. Januae Linguarum Reseratae Aureae Vestibulum. Leutschoviae, 1648. (Latin, görög, német és magyar.)
5. Ugyanaz. Coronae. 1649. 1677. 1735. 1737-38. 1858. (Latin és német.)
6. Ugyanaz. Lőcse, 1660. 1687. 1702. 1722. (Latin, német, magyar és cseh.)
7. Eruditionis Scholasticae pars prima. Vestibulum, rerum et linguarum fundamenta exhibens. In usum Scholae Patakinae editum. Sárospatak, 1652. 2. kiadás, Lőcse, 1657. 1701. 1722. 3. kiad. Sárospatak. 1661. és 1662. Debreczen, 1724. Kolozsvár, 1729. 1737. (Latin és magyar olvasókönyv egy rövid grammatikával és szókönyvecskével.)
8. Eruditionis Scholasticae pars II. Janua. Rerum et Linguarum Structuram externam exhibens. In usum scholae Patakinae edita. Sárospatak, 1652. (Lőcse, 1661.)
9. Eruditionis Scholasticae pars III. Atrium. Rerum et Linguarum Ornamenta exhibens. In usum scholae Patakinae editum. Sárospatak, 1652.
10. Animae Sanctae Aeterna Regna cum Triumpho ingredientis Beatum Satellitum, Operum bonorum Exercitus Ad Nobilissimum D. Laurentium de Geer Amsterdamensem, Chari Genitoris sui... Ludovici de Geer senioris obitum... pie lugentem, Patakini, 1653. (Névtelenűl. Szabó Károlynál R. M. Könyvtár II. 218. l. a szerző nincs megnevezve.)
11. Orbis Sensualium Pictus bilinguis... Latina et germanica. Coronae, 1675.
12. Ugyanaz. Trilinguis... Latina, germanica et hungarica. Leutschoviae, 1685. (Kolozsvár. 1698. Szeben, 1738. 1795. 1830. Sz(ombathy) J(ános) által ford. Sárospatak, 1796. Pozsony, 1798. 1806. 1820.)
13. Ugyanaz. Quadrilingvis... Latina, hungarica, germanica et bohemica. Leutschoviae, 1685. 1727-28. Pozsony, 1798.
14. Orbis pictus. A világ lefestve, magyarra fordíttatott Sz. J. által. Sárospatak, 1798.
15. Világ Labirintussa, melyet cseh nyelvből fordított Rimány István. Pozony, 1805. C. arczképével.
16. Ad Fratres Presbyterianos. Sárospatak. 1651. (Egyetlen példányát sem ismerjük.)
17. Gentis Felicitas Speculo exhibita iis, qui nunc felices sint, et quomodo fieri possint, cognoscere velint. H. és év n. Névtelenűll. (II. Rákóczy Györgyhöz 1654-ben intézett emlékirata, melyben felhivja a fejedelmet, hogy fogjon fegyvert az elnyomott vallás védelmére. Szabó Károly szerint 1657 előtt Nagyváradon nyomatott. Ebben az irja, hogy a magyarok által lakott egész vidéken, – hallatlan dolog más keresztény népeknél, – sehol sincs magyar iskola.)
18. Schola Ludus, seu Encyclopaedia viva, hoc est, Janua Linguarum praxis comica. Sárospatak, 1656.
19. Praecepta Morum institutioni puerorum accomodata... in usum Varadiens. Scholae. Opera Samuelis Enyedi. Varadini, 1658. (Lőcse, 1696. 1700. 1735. Bártfa, 1709. Debreczen, 1714. 1735. Brassó, 1731. Szeben, 1747. Nagy-Enyed, 1714. 1729. 1775.)
20. Praecepta Morum...Postea Hungarico idiomate transfusa ingenio et calamo Francisco Tolvaj Menyői. Leutschoviae, 1677. és 1690.
21. Kazdo denni modlitby Krestanské pisem svatých. Pozsony, 1665. (Cseh imakönyv.)
Arczképei: Blaschke J. rézmetszete; Kleinhard J. rajza s Balzer J. rézm.; Cross T. rézm. (1642. és 1655.); Glover G. rézm. (1642.)
Berlinben 1891-ben Comenius-társaság alakult, munkáinak és életére vonatkozó adatok összegyűjtése czéljából.
Mart. Lipenii Bibl. Realis Theologicae. Francofurti a. M. 1685. II. 564.
Bibliotheca Gribneriana. Lipsiae, 1734. I. 84.
Catalogus Bibl. Bunavianae. Lipsíae, 1750. I. IV.
Bibliotheca Jablonoviana. Lipsiae, 1755. II. 99.
Jöcher, Allg. Gelehrten Lexicon I. 2034.
Weszprémi, Succincta Med. Biogr. Cent. Alt. P. Prior 58. P. Post. 286.
Catalogus Bibl. Fr. Com. Széchenyi I. 164. 210. 693. Suppl. I. 113. II. 210.
Ersch und Gruber, Allg. Encycl. XVIII. 344. (Zipser.)
Szombathi János, Sárospataki Kollégium Historiája 29. l. és Historia Scholae Sárospatak. 143. 157.
Palacky, Jahrb. des böhmischen Mus. 1829. 255. 330. (C. müveiről a legteljesebb jegyzéket adja.)
Gindely, Ueber des J. A. Comenius Leben u. Wirksamkeit in der Fremde. Wien. 1855. (Sitzungsberichte XV.)
Népt. Könyve II. 1856. 41.
Drugulin, Allg. Portrait-Katalog I. 146.
Bud. Szemle XV. 1869.
Kecskeméti ref. főgymn. Progr. 1853.
Hon 1871. 263. sz. Hazánk és a Külföld 1869. 49. sz. arczk. 1871. 47. sz. arck.
Seyffarth, J. A. Comenius. Leipzig, 1872.
Zoubek, Joh. A. Comenius. Eine quellenmässige Lebensskizze. 1875.
Szinnyei Könyvészete és Repertóriuma. Tört. I. II.
P. Szatmáry K., Bethlen Főtanoda Tört. 48.
Allg. Deutsch. Biographie IV. (hol az életére és műveire vonatkozó kútfők felsorolvák.)
Paedag. Plutarch Pozsony, 1886. I. 3. (Comenius. Dr. Wagner Lajostól. arczk.)
Kiss Áron, Nevelés Tört. 110. és M. Népisk. Tanitás Tört. 91. 231. 351.
Egyet. M. Encycl.
M. Paedagogiai Szemle 1881. (Orbis Pictus ismert.)
Figyelő I. II. VI. VIII. XI. XIV. VII. 29.
M. Könyv-Szemle 1879. 22. 30. 35. 40. 288. 1882. 81. 91. 1884. 34. 40. 1886. 12. 1889. 218.
Dezső Lajos, Comenius Magyarországon (Sárospataki Lapok 1883. 9-30. sz.)
Slovenské Pohlady 1887. 224. l.
Szabó K., Régi M. Könyvtár I. II.
Verédy, Paed. Endycl. 111. l. (Dezső Lajos.)
Gondolat, Pozsony, 1889. (C. élete és munkái Zsolticzky Samutól.)
Sárospataki Lapok 1889. 47. sz. 1891. 6. sz. (László János.)
Tört. Tár 1890. 202.
Petrik Bibliogr.
Szilágyi Sándor, Erdély és az éjszakkeleti háború. Bpest, 1890. (C. néhány jelentése.)
Evangelikus Egyház és Iskola 1891.
Budapesti Szemle LXVII. 1891. (Kvacsala János.)