Clusius Károly (Charles de ľEcluse),
korának legnagyobb füvésze, szül. 1526. febr. 19. Arrasban Belgiumban, hol atyja földbirtokos volt; előbb a jogot tanulta a löveni, marburgi s vittenbergai egyetemeken. Az utóbbi helyen ismerkedett meg Melanchthonnal és hitvallója lett. 1550-ben Montpellierbe ment, hol Rondelet Vilmos orvos és természettudós vele az orvosi és természettudományokat kedveltette meg; ezen időtől fogva különös előszeretettel foglalkozott a füvészettel. Reánk magyarokra nézve C. egyénisége s halhatatlan füvészeti működése kétszeres értékkel bir, mert hazánk növényeinek felkutatása és ismertetése körül úttörő volt. Tudományának hire II. Miksa császár udvarába is eljutott, ki 1573-ban Bécsbe hivta, hol mint a császári kertek felügyelője 500 frt évi fizetéssel 1587-ig működött. Ezen idő alatt sok osztrák és magyar főúrral ismerkedett meg és korának jelesebb természettudósaival tudományos összeköttetésbe lépett, így Fabricius Pállal, Sambucussal és Beythe Istvánnal; valószinűleg az utóbbinak buzdítására kiterjeszté utazásait Magyarországra is, hol gyakran megfordult, nevezetesen Pozsonyban, Nagyszombatban, Sopronban, Lendván, Németujvárt, a Rába vidékén, sőt egész Muraközig eljutott és Beythe Istvántól sok magyar növény nevét szedte össze s ezeket hires munkájában fölhasználta. Magyar ismerősei s barátjai közül fölemlítendő még Batthyány Boldizsár, a németujvári gróf, kinek gyakran volt vendége s ki füvészeti kirándulásaiban is kalauzolta. 1587-ben elhagyta Ausztriát és Majna-Frankfurtba költözött. Meghalt 1609. ápr. 4. Leydában.
Számos idegen füvészeti munkát fordított latinra; kiadványai közűl nevezetesebbek:
1. Rariorum stirpium per Hispaniam observatorum historia 1576.
2. Rariorum aliquot stirpium per Pannoniam, Austriam et vicinas quasdam provincias observatorum historia. 1584. (Hazánkra nézve alapvető munka, 500-nál több ritka növényt ismertet. Ezen munkájához kötve kiadta Beythe István Stirpium Nomenclator Pannonicus-át is.)
3. Rariorum plantarum historia. 1601. (Az előbbi két munkának bővített tartalmát foglalja magában és megemlékezik abban a hazánkban és Ausztriában talált ehető s mérges gombákról, melyekről ez az első monographia.)
4. Libri exoticorum decem. Antverpiae, 1605.
A Nicotiana rustica Clusiusnál van először mint dohány méltatva.
Allg. Deutsche Biographie IV. 349. (hol az életére s munkáira vonatkozó kútfők elősorolvák.)
Kanitz Ágost, A tudományoknak és különösen a növénytannak magyar nyelven való műveléséről. Kolozsvár, 1887. (Rektori székfoglaló beszéd.)
Magyar Dohányujság 1890. 10. sz.