jogtudor, országgyűlési képviselő, Ch. Áron főrabbi unokája, szül. 1842. máj. 11. Aradon; jogi tanulmányait részint külföldön, részint Bpesten végezte; 1866-ban jogtudor lett. Az ügyvédi vizsga letétele után Aradon telepedett le s 1869-72-ig ott ügyvédi gyakorlatot folytatott. Tevékeny részt vett a politikai életben és Atzél Péter főispánná történt kineveztetése után 1871-ben ennek kerületében, Aradon, balközépi programmal képviselővé választatott. Az 1872. választásoknál kisebbségben maradt. Ekkor ismét a városi ügyeknek szentelte erejét. 1874-ben az aradi ügyvédi kamara helyettes elnöke lett. 1875-ben ujra Arad képviselőjévé választatott szabadelvű párti programmal. 1878-ban ismét megválasztották; 1881-ben kisebbségben maradt és csak nehány hó mulva juthatott be a házba mint a baksai kerület képviselője; 1884 óta a szatmármegyei aranyos-medgyesi kerületet képviseli s egyuttal mint ügyvéd működik a fővárosban. Az 1875. országgyűlés alatt a közgazdasági kiegyezés ellen tartott beszéde feltűnést keltett. Az ellenzék megbízásából lapvezér lett az aradi Alföd politikai napilapnál.
Mint a képviselőház igazságügyi bizottságának előadója 1876-ban átdolgozta a váltótörvény-javaslatot. A jogi reformról, a királyi ügyészségek szervezetéről, a bűnvádi eljárásról czikksorozatok jelentek meg tőle Szokolyai «Törvényszéki Csarnoká»-ban (1872-75.)
Munkája: Chorin Ferencz programmbeszéde Aradon. Arad, 1875.
Vasárn. Ujság 1878. 52. sz. arczk.
Petrik Könyvészete.
Lakatos, Arad Története III. 46.
Sturm, Uj Országgyülési Almanach 187.