tanárjelölt, szül. 1868. ápr. 19. Eperjesen Sárosmegyében; anyai ágon Otrokócsi Fóris Ferencztől a sémi nyelvtudóstól származott; középiskoláit szülővárosában végezte s 1886-tól tanárjelölt volt a budapesti tud. egyetemen, hol főleg a magyar nyelvet és irodalmat és a magyar nyelvrokonság kérdését tanulmányozta.
Irodalmi működését 1884-ben kezdette a Sárosmegyei Közlöny és Eperjesi Lapokban, főleg fordításokkal Heine, Lenau, Goethe és Saphir után; majd fordított és önálló neveléstani, társadalom-bölcseleti, irodalom- és művelődéstörténeti s nyelvészeti czikkeket, verseket és szépirodalmi munkálatokat irt a következő vidéki s fővárosi lapokba: Mezőtúr és Vidéke (1887), Jász-Nagy-Kun-Szolnok (1887), Duna-Vidéke (1887-88), Tolnamegyei Hölgyek-Lapja Paks és Vidéke (1888.), Szegszárd és Vidéke (1888-89.), Felvidéki Szemle (1888-90), Egyetértés, Pesti Hirlap, Magyar Nyelvőr, Orsova, Borsodmegyei Közlöny, Magyar Szemle, (1891), Orosházi Közlöny (1891), sat. Nevezetesebb czikkei: A magyar nyelv az 1827. országgyűlésen, A párbaj erkölcstani szempontból. Az eperjesi 1848. ev. főiskolai nemzetőrség története, Petőfi, Tompa és Kerényi költői versengésének real-typusa. A czigány népköltészetről, A nagyidai kapituláczió, Petőfi Sándor Eperjesen, Petőfi német proklamácziója (Egyetértés 1888. 286. sz.), Az eperjesi botanikus kert 1821-ben, A szinészet Eperjesen 1873-1888-ig, Czinka Panna. 1890-ben részt vett a magyar tud. akadémia Lukács-féle pályázatán Zrinyi Miklós a költő élete és munkái cz. két kötetre tervelt irodalomtörténeti monographiájával.
Munkája: Bűn és bűnhödés. Dunaföldvár 1888. (Ethikai beszély.)
Sajtó alatt: Váratkay István (egy ismeretlen kurucz iró) és Blumauer travestált Aeneássa, melyet magyarúl öltöztetett Szalkay Antal. Mindkettő eredeti kéziratok alapján. 1887 óta Jókai Mór élete és munkái cz. irodalomtörténeti monographián dolgozik.
Önéletrajzi adatok.